A huszonöt évvel ezelőtti szeptember 11-i terrortámadások napján Jeszenszky Géza éppen Magyarország washingtoni nagyköveteként teljesített szolgálatot. A volt külügyminiszter a 24.hu-nak adott interjújában idézte fel, miként élte meg a diplomáciai testület a Washingtonban és New Yorkban történteket, valamint azt, hogy a hazai politikai reakciók milyen kellemetlen perceket okoztak számára az amerikai fővárosba – írta meg a Szeretlek Magyarország.

A nagykövetségen éppen a szokásos heti értekezletet tartották, amikor a titkárnő bekoppintott a hírrel, hogy egy gép csapódott a New York-i World Trade Center egyik tornyába. A diplomatáknak elsőre fogalmuk sem volt a tragédia valódi méreteiről. Azt gondoltuk, hogy ez micsoda felelőtlen vagy ügyetlen dolog volt, és egy kisrepülő lehetett, majd folytattuk az aktuális ügyek tárgyalását – emlékezett vissza Jeszenszky Géza. Amikor nem sokkal később a második gép is becsapódott, nyilvánvalóvá vált, hogy összehangolt támadásról van szó. A stáb a televíziók előtt követte a fejleményeket, a Pentagon elleni becsapódást és a negyedik gép lezuhanását. Drámai volt ez az egy-két óra, ami nagyon pontosan rögzült az emlékezetemben – fogalmazott a volt külügyminiszter.

Disszonáns hangok és a Jeszenszky Géza által tapasztalt diplomáciai feszültség

A kaotikus első órákban a washingtoni magyar képviselet egyik fő feladata az volt, hogy kapcsolatot teremtsen a hazai vezetéssel, és megnyugtassa a közvéleményt. A nagykövetség határozott üzenetet küldött Budapestre: Washington nincs ostrom alatt. Diplomáciai szempontból kedvező kiindulópont volt, hogy az éppen Berlinben tartózkodó Orbán Viktor miniszterelnök még aznap a NATO Washingtoni Szerződésének 5. cikkelye alá tartozó támadásnak minősítette a történteket, kiemelve a szövetségi kötelezettségeket.

A magyarországi belpolitikai reakciók viszont gyorsan beárnyékolták ezt a kiállást. Csurka István, a Magyar Igazság és Élet Pártjának elnöke olyan nyilatkozatot tett közzé, amelyben a globalista politika felelősségét feszegette. A MIÉP vezetőjének szavai az Egyesült Államokban is visszhangot váltottak ki. Ez egy nagyon disszonáns hang volt Magyarországról – mutatott rá Jeszenszky Géza. A nagykövetnek különösen nehéz helyzetet teremtett, hogy Orbán Viktor miniszterelnök elutasította a nyílt elhatárolódást Csurka kijelentéseitől, ami a diplomáciai csatornákon komoly kellemetlenséget okozott a magyar képviseletnek.

A Gripen-döntés árnyéka és a szövetségi kötelezettségek

A politikai nyilatkozatok okozta feszültséget tovább tetézte egy váratlan hadiipari döntés. A magyar Nemzetbiztonsági Kabinet pontosan a terrortámadások előtti napon, 2001. szeptember 10-én határozott úgy, hogy az eredetileg tervezett amerikai F–16-os vadászgépek helyett 14 darab svéd JAS–39 Gripen gépet lízingel a Magyar Honvédség számára. A döntésről a washingtoni nagykövet sem kapott előzetes tájékoztatást. Ez számomra is derült égből villámcsapás volt – mondta Jeszenszky Géza, hozzátéve, hogy az amerikai tisztségviselők rendkívül rossz néven vették a lépést, ám a kapcsolatok tartós megromlását végül sikerült elkerülni.

A NATO tanácsa végül 2001. szeptember 12-én hivatkozott története során először az 5. cikkelyre, a kollektív védelem elvére, amelyet az amerikai bizonyítékok októberi bemutatása után hivatalosan treats-ként is élesítettek. Az afganisztáni beavatkozás és a későbbi fejlemények kapcsán a volt külügyminiszter felidézte Antall József néhai miniszterelnök korábbi figyelmeztetését is, miszerint a politikai és vallási fundamentalizmus lehet a 21. század bolsevizmusa. Jeszenszky Géza értékelése szerint bár az afganisztáni misszió végül nem hozott tartós stabilitást, a 2001-ben meghozott magyar szövetségi döntések alapjaiban határozták meg az ország későbbi külpolitikai mozgásterét.