Jonas Lund svéd művész alkotófolyamatát kriptotokenjeinek tulajdonosai befolyásolják. Szeptemberi kiállítására egy mű négy lehetséges verzióját ajánlotta fel, amiből a részvényesek választották ki, melyik készüljön el. A művészetet irányító anyagi folyamatokra rákérdező tokenrendszer maga a performanszkapitalizmus.
Lund nem csak művész, hanem programozó is egyben. Tavaly tavasszal kiadott százezer kriptovalutatokent. Egy egység a Jonas Lund Token nevet viseli.
Ez ugyanazon a blokklánc-technológián alapul, mint a Bitcoin vagy az Ether kriptovaluták
A JLT-k első tulajdonosai Lund által meghívott művészek, kurátorok, gyűjtők lettek, de a művei megvásárlásával szintén lehet tokenekhez jutni, később pedig közvetlenül is megvásárolhatóak lesznek. A tokenek birtokosai egyszemélyes részvénytársaságában az igazgatótanácsnak vagy a megbízott vagyonkezelőnek felelnének meg.
A részvényesek beleszólhatnak szakmai és művészi döntéseibe.
Ez a bennfentes társaság azóta már dönthetett többek között öt konferenciarészvételről, meghívásról, most pedig a kiállításra készülő darabról.
A hármas számú terv nem csak madarakkal díszíti a vázlatokban közös furnérlemezt, de a Decentralized Autonomous Artistic Practice (Decentralizált önrendelkező alkotói folyamat) felirat alatt pontokba szedve olvasható a mögötte meghúzódó történet. Ráadásul a mű ezernegyvenegy JLT-t fog érni.
Lund 2011 óta foglalkozik műveiben az Internettel, és azóta több alternatív modellt is kitalált az alkotási folyamatra
2013-ban The Fear of Missing Out (A kimaradástól való félelem) című kiállítására létrehozott egy algoritmust, ami egy, sikeres kortárs műalkotásokkal feltöltött adatbázisból dolgozik.
Andy Warhol elektromos székeire kriptovalutában lehet licitálni
A kriptovaluta aukciót egy londoni galéria, a rendezte a Dadiani Szindikátus galériával együttműködésben. Ez a világ első blokklánc aukciója. A blokklánc “a megvesztegethetetlen digitális főkönyve a gazdasági tranzakcióknak, amely nem csak pénzügyi tranzakciók nyilvántartására programozható, de voltaképp akármire, amely értékkel rendelkezik”, Don & Alex Tapscott, a Blockchain Revolution (2016) szerzői szerint.
A bediktált adatok, így a kívánt költségvetés és a galéria mérete alapján ez többek között kidobott egy sor utasítást az új sikeralkotás elkészítéséhez, például ezt: „a hét perc ötvenöt másodperc hosszú videóloopot helyezd a kókuszszappanba”. És Lund megtette. Összesen tizennégy művet készített el az algoritmus alapján.
A svéd művész nincs egyedül a kriptovalutát továbbgondoló művészek sorában, vagyis a kriptoművészetben.
Többségükhöz hasonlóan ő is a puszta kommentár és a rendszerben való részvétel között egyensúlyoz. A tokenek rendszerével Lund egyszerre decentralizálja az alkotófolyamatot és nyilvánossá teszi, ezzel pedig megkérdőjelezi azt, ami szerinte amúgy is ehhez hasonlóan működik. A művészeket befolyásolják a galériák, a kurátorok, a gyűjtők, az intézmények és a kezükben lévő pénz, a barátok, a recenziók, a divat és a piac kiszámíthatatlansága.
Az „egyszemélyes részvénytársaság” ki van téve a kapitalizmus törvényeinek
A részvényeseknek az az érdeke, hogy Lund minél sikeresebb legyen, azaz minél többet dolgozzon, mert ezzel elméletben a kriptotokenek is többet érhetnek. Így a „tanács” az öt szavazásra bocsátott eseményen való részvételből néggyel egyetértett, és az ötödikre is azt mondta, hogy miután jobb feltételeket ér el a maga számára, vegyen részt azon is.
A svéd művész maga is rájátszik arra, hogy a pénz mekkora úr.
A kriptotokenek kiérdemelhetőek úgy is, ha valaki kritikát ír egy kiállításáról (dicsérő cikkért több token jár) vagy meghívja kiállítani a galériájába. Egy #jonaslundtoken hashtaggel kiegészített tweet 0.001 tokentől 5-ig terjedő értékkel bír az írójának. A hírverés minden – a képzőművészetben is, mondja ezzel Jonas Lund, és ha a piac kiszolgáltat mindenkit, hát ő ezt teszi performansszá.
