Utcai toborzás és előre rögzített célpontlista
Az orosz védelmi minisztérium már 2026 áprilisában nyilvánosságra hozott egy listát azokról az európai hadiipari vállalatokról és kiemelten a dróngyártókról, amelyeket potenciális katonai célpontnak tekint. A dán hatóságok szerint ez a hivatalos jegyzék képezte az alapját a későbbi operatív lépéseknek.
A helyszíni feladatok végrehajtásához a hírszerzők ritkán alkalmaznak hivatásos ügynököket; a Telegramon és más internetes felületeken szerveznek be felkészületlen közvetítőket, köztük otthontalanokat vagy drogfüggőket. A megbízás kezdetben ártalmatlannak tűnő felméréssel és fotózással indul, mielőtt konkrét rongálásba vagy gyújtogatásba csapna át.
A toborzási mechanizmus lényegét Christensen egyértelműen vázolta fel: „Bárki megfelel a célra, aki gyors pénzre vágyik. Ha az első ember nem jár sikerrel, küldenek egy másikat, amíg el nem érik a kívánt eredményt”.
A helyzet komolyságát mutatja, hogy Christensen egy másik nemzetközi fórumon tett nyilatkozatában megerősítette a módszer könyörtelen logikáját: „Bárki lehet, aki gyors pénzre vágyik. Ha az első ember kudarcot vall, újat küldenek a probléma megoldására, amíg nem járnak sikerrel.” A Dán Védelmi Hírszerző Szolgálat (DDIS) szeptemberi értékelése szerint Moszkva már nem riad vissza a legsúlyosabb következményektől sem a kritikus infrastruktúra megtámadásakor.
