Mint állítják, a későbbi űrhajós személyisége már egészen korán, harmadik-negyedik osztályos korában megmutatkozott: szeretett a középpontban lenni, de ugyanolyan szívesen dolgozott csapatban is. Már kisgyerekkorától kezdve rajongott a tudományokért és foglalkoztatta az űrkutatás témaköre. Kapu Tibor erre viccesen hozzátette, az idő azért megszépíti az emlékeket. Az űrhajós felidézett két régi emléket: elmesélte a hallgatóságnak, hogyan szerezte az első egyesét és az első fekete pontját. „Az első egyesemet alsó tagozatban kaptam, mégpedig azért, mert elfelejtettem szolmizálni” – vallotta be Kapu. „Két lánnyal együtt kellett kiállnom az osztály elé, ők tökéletesen végrehajtották a feladatot, én meg össze-vissza mutogattam”. A történet pikantériája, hogy hősünk egy Szégyelld Magad Kata nevű együttesben zenél, melynek egyik dalával köszöntötték az apáczais diákok példaképüket.

„Arra is emlékszem, hogy miért kaptam az első fekete pontomat” – folytatta az űrhajós. „Második hete voltam másodikos, és mivel nem csináltam meg a nyári szünetben a házit, Erzsike néni beírt egy feketét”. Volt osztályfőnöke eközben a színpadon hallgatta meglepetten a történetet. „Csak utólag döbbenünk rá, mennyi mindenért mondhatunk köszönetet. Én rendkívül hálás vagyok azért a szerető és biztonságos gyermekkorért, a sok nevetésért, ugratásért, minden lebiciklizett kilométerért, ami megadatott nekem itt Nyíregyházán…” – jelentette ki Kapu Tibor a közönség meghatott éljenzése közepette. „Hálásak lehetünk a kihívásokért, az akadályokért, amiket teljesítve fejlődtünk, és természetesen hálával tartozunk a szüleinknek, az összes tanítónknak, oktatónknak, a HUNOR program résztvevőinek, hiszen az a siker, amit most esetleg elértünk, nem egy ember sikere” – tette hozzá Cserényi Gyula.