Play-Doh gyurma (1956)

A huszadik század közepéig a széntüzelésű kályhák korma vastag rétegben telepedett le a polgári otthonok tapétáira. A Kutol Products nevű cég erre a problémára válaszul fejlesztett ki egy formázható, puha tisztítómasszát, amellyel dörzsölés nélkül le lehetett szedni a piszkot a falról.

Az ötvenes években azonban az olaj- és gázfűtés gyors elterjedése miatt a korommentes tapéták korába léptünk, így a tisztítószer piaca pillanatok alatt összeomlott. A vállalat a csőd szélére sodródott a raktárakban felhalmozott masszahegyek miatt.

Joe McVicker cégvezető ekkor felfigyelt óvodapedagógus sógornője beszámolójára, aki észrevette, hogy a gyerekek imádják kézműveskedésre használni a puha tisztítóanyagot. A hagyományos modellező agyaggal ellentétben ez nem hagyott foltot és sokkal könnyebben formázható maradt.

A gyár azonnal átalakította a formulát: kivonták belőle a tisztító vegyszereket, mandulaillatot és élénk színezékeket adtak hozzá, hogy biztonságos legyen a kicsiknek. Az újratervezett terméket oktatási vásárokon és a legnépszerűbb áruházakban kezdték el bemutatni.

A megmentett gyurma azóta a karácsonyi kézműves ajándékok abszolút sztárja lett az egész világon. A fűtéskorszerűsítés által feleslegessé tett szappangyári tisztítószerből így született meg a történelem leghíresebb gyerekjátéka.

A törött végtagok rögzítésére szánt orvosi permet tesztelése közben egy hibás fúvóka méterekre kilövellő szintetikus zsinórt spriccelt a falra. A baleseti sebészet helyett a váratlan maszat a bulik és ünnepségek nélkülözhetetlen kelléke lett.