Megrázó vallomás a telefonhívások elmaradásáról
A táborlakók döbbenten hallgatták, ahogy Odett könnyek között sorolta a felhalmozódott hiányérzetét. Rámutatott, hogy a fővárosi rohanásban természetesnek vette a hátterét, miközben a mindennapi kapcsolatot szinte teljesen megszakította a szeretteivel. Felidézte, hogy miközben a saját függetlenségén dolgozott, hosszú időn át alig szánt energiát a legközelebbi hozzátartozóira.
Mindenem van, pici lakásom van, de van. Annyit dolgoztam, hogy fel sem hívtam őket, nem mentem haza – fogalmazott megtörten a realityszereplő. Úgy érezte, a megszerzett anyagi és karriersikerek semmit sem érnek, ha közben elhanyagolja azokat az embereket, akik feltétel nélkül szeretik és hazavárják őt.
A sírás saját elmondása szerint tisztítólag hatott a lelkére, a dzsungelben eltöltött idő pedig teljesen átértékelte a prioritásait. Úgy fogalmazott, hogy a családi kötelékeken kívül minden más csak plusz és extra az életben. A kolumbiai tábor tizennyolc lakójára ráadásul nemcsak a lelki teher, hanem a szigorúan porciózott étel és a fizikai elszigeteltség is drasztikus hatással volt.
