A nem katonai eredetű PTSD rejtett és pusztító természete
A poszttraumás stressz szindrómát a legtöbben még mindig kizárólag a háborús veteránokhoz vagy extrém fizikai katasztrófák túlélőihez kötik, pedig a mentális zavar ezen formája súlyos személyes veszteségek és tartós lelki megrázkódtatások hatására is kialakulhat. A diagnózissal küzdők számára a mindennapi élet egy folyamatos aknamezővé válik, ahol a külső szemlélő számára ártalmatlan ingerek is súlyos rohamokat vagy mentális összeomlást idézhetnek elő. További kapcsolódó háttéranyagok a Kultbait rovatban olvashatók.
Az érintettek jelentős része mesterien megtanulja maszkolni az állapotát a külvilág felé. A sikeres karrier, a rendezett megjelenés és a nyilvános szereplések mögött gyakran olyan belső küzdelem zajlik, amely során az alvás szinte lehetetlenné válik a rendszeres rémálmok miatt, a szagok, hangok vagy elszórt gondolatok pedig azonnal visszarántják az egyént a legsötétebb élmények közé.
A nyilvánosság meglepődése éppen ebből a jól felépített védekező mechanizmusból adódik. Mivel az állapot láthatatlan, a környezet hajlamos elvárni a megszokott funkcionálást, miközben az érintett belső erőforrásai teljesen kimerülnek a folyamatos készenléti állapot fenntartásában. Ez a tartós kimerültség vezethet el ahhoz a ponthoz, ahol a védekezés átmenetileg teljesen összeomlik. A védekező mechanizmusok összeomlása mögött két konkrét, egymást követő családi veszteség állt. A nevelőapa és az édesanya elvesztése olyan mély megrázkódtatást jelentett, amely teljesen átírta a gyászfolyamatot.
