A történelem során a dezinformáció és a kettős ügynöki játszmák mindig is a politikai hatalomgyakorlás szerves részét képezték, gondoljunk csak a hidegháborús kémjátszmákra vagy a rendszerváltás előtti beszervezésekre. Szociológiai szempontból ez a bizalmi válság a magyar állami intézmények és az állampolgárok között egy olyan mély szakadékot jelez, amely már a demokratikus alapokat veszélyezteti a 2026-os választások előtt. Hrabóczki úgy döntött, hogy „a kezébe veszi az irányítást”, és ő maga írja meg azt a sztorit, amit a propaganda majd boldogan terjeszthet, de amit ő bármikor képes lesz cáfolni.

Hrabóczki Dániel és a titkosszolgálat

Az informatikus határozottan tagadja azokat a vádakat, amelyeket Orbán Viktor és Szijjártó Péter is hangoztatott, miszerint őt az ukrán titkosszolgálat szervezte volna be. Bár járt Tallinnban és Kijevben is, elmondása szerint csupán vele egykorú fiatalokkal találkozott, akikkel ártalmatlan Minecraft-szerverek üzemeltetéséről egyeztettek. A kémelhárítás videójában elhangzó állításait, miszerint NATO-kiképzéseken vett volna részt, ma már színtiszta dezinformációnak nevezi, amellyel csak a hatóságok éhségét akarta csillapítani.

Politikatörténeti távlatban ez a „szembeszegülés” a karhatalommal a bátor, de kockázatos egyéni akciók sorába illeszkedik, ahol az információs hadviselés eszközeivel próbálják megvédeni a politikai közösséget. A kiberbiztonság ma már nemcsak technikai kérdés, hanem a modern hadviselés egyik legfontosabb szociológiai terepe, ahol a narratívák uralása döntheti el a választások kimenetelét. Hrabóczki állítása szerint a poligráfos vizsgálaton is átment, amikor arról kérdezték, áll-e kapcsolatban külföldi szolgálatokkal, de ezt az információt az Alkotmányvédelmi Hivatal eddig elhallgatta a nyilvánosság elől.

Alkotmányvédelmi Hivatal és a propaganda

Hrabóczki szerint az egész ügy azt bizonyítja, hogy a magyar titkosszolgálatokat „politikai komisszárok” hálózták be, akik szakmai munkát végző embereket kényszerítenek pártpolitikai célok kiszolgálására. Az informatikus állítja, hogy az ellene zajló házkutatások és kihallgatások során folyamatosan nyomást gyakoroltak rá, sőt gyermekpornográfia vádjával is megpróbálták befenyíteni, ami végül teljesen alaptalannak bizonyult. A cél egyértelműen a Tisza Párt „összeukránozása” volt, amihez őt csak eszközként akarták felhasználni a kampányhajrában.

A hatalom ilyen típusú visszaélései a történelemben gyakran a rendszerek végső elszigetelődését és félelmét jelzik a valódi társadalmi változásoktól. Szociológiai kutatások bizonyítják, hogy a propaganda hatékonysága csökken, ha a választók felismerik a manipulációt, és ez a leleplezés most súlyos csapást mérhet a kormányzati kommunikáció hitelességére. Hrabóczki Dániel szerint az állampárt bármire képes a diszkreditálása érdekében, és már az ismerőseit is megkeresték, hogy negatív információkat gyűjtsenek róla a 2026-os választás előtt.

Hrabóczki Dániel szerint a magyar titkosszolgálatokat politikai célokra használják fel, de ő a saját fegyverükkel, a dezinformációval vágott vissza a rendszernek.

Az informatikus elismerte, hogy ez az egész ügy teljesen tönkretette az eddigi életét, és ma már megbánta, hogy utánament a Tisza Párt környékén zajló titkosszolgálati vonulatoknak. Bár önkéntesként továbbra is segíti a mozgalmat, a folyamatos hatósági zaklatás és a hazugságkampányok mély nyomot hagytak rajta a sorsdöntő választások előtt. A kérdés már csak az, hogy a magyar választók kinek hisznek majd: a megvágott videókkal operáló kémelhárításnak vagy a nyilvánosság elé álló, hazugságvizsgálatot is vállaló informatikusnak.