Tízen vannak, és a felsorolást lehetne folytatni például a pártfogóval, aki 52 elítéltnek segít visszailleszkedni a társadalomba, a mérnökkel, aki alatt többen dolgoznak mint ahányan a szülőfalujában élnek.
De a jelöltek között van az a zenész is, aki beteg gyerekeket tanít gitározni. Teljes életet élő, felnőtt emberek, akik tehetséggel, szorgalommal és kitartással jutottak el oda, ahol tartanak.
Romák, akiknek rögösebb volt az útjuk, mint másoknak, mert nemcsak a többség előítéleteivel kellett megbirkózniuk, de olykor a legszűkebb környezetük is kételkedett, hogy sikerülhet-e nekik.
Magyarok, akik fontos, hasznos hősei a hétköznapjainknak, ezért a saját közösségeik jelölték őket. Nem celebek vagy hírességek, viszont mindannyian büszkék lehetünk rá, hogy a honfitársaik vagyunk.
Most ti dönthetitek el, hogy ki legyen tízük közül az év hétköznapi roma hőse, aki a Roma Sajtóközpont Aranypánt-díját kapja az idei Nemzetközi Roma Napon.
Csámpai Attila, tűzoltó
“Egyszer egy vonat által kettévágott autóból élve kimentettünk egy kisgyereket. Ez az, amiért érdemes ezt a szakmát csinálni, mindannyiunkat az ilyen élmények éltetnek”
– mondja a Pest Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság szóvivője, Csámpai Attila. A 41 éves törzszászlós különösen hitelesen képviseli a szervezetet, hiszen közel két évtizedig szó szerint a tűzvonalban dolgozott, sok ezer tűzesetnél és balesetnél vett részt a mentésben.
Szinte nincs olyan kisfiú, aki élete egy hosszabb-rövidebb szakaszában ne szeretne tűzoltó lenni – Attila a ritka kivételek közé tartozik: sokkal inkább a gépek és az autók vonzották. Nem is csoda, egész gyerekkorát a Közlekedési Múzeumban töltötte, ahol édesanyja évtizedekig takarítóként dolgozott.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Teljesen beszippantott a múzeum világa – emlékszik vissza – Amíg anyáék dolgoztak, én végigjártam minden egyes termet, kívülről fújtam a vonatok, repülők, autók adatait. Egyszer kiállítottak egy 1971-es Ladát, az nagy szó volt[/perfectpullquote]
– meséli nagy átéléssel: érthető, hogy gyerekkora meghatározó helyszínének lebontása nagy szívfájdalmat okozott számára.
Domány Mariann, óvónő
Mariann ugyanabban az épületben dolgozik, ahol ő maga is eltöltötte óvodás éveit. A Szolnok megyei Tiszabő első roma értelmiségije sokszor megkapta, hogy csak egy tiszabői cigány, de annak ellenére sem fordult meg a fejében az elköltözés, hogy szakács végzettségű párja a lakhelyének rossz megítélése miatt nem kap munkát: „ki marad, ha én is elmegyek?” tősgyökeres tiszabői, az egyetlen a helyben dolgozó értelmiségiek közül, a többiek egytől-egyig a környező településekről járnak át. Szülei és nagyszülei is a mezőgazdaságban és gyárakban dolgoztak, amíg volt munka.
Mariann és egyik húga gyengénlátók. Amikor testvére megkezdte az elsőt, egy bentlakásos iskolába irányították őket, amit érthetően nem bírtak a kislányok, így egy fél év után már normál iskolába kerültek a szomszédos Fegyvernekre.
Lacziné Somogyi Tímea, szociológus, játszóház-vezető
A hatgyerekes anyuka Kecskemét cigány telepén, a Tatár soron nőt fel, innen vitt az útja az egyetemig, hogy visszatérjen gyökereihez és a legrászorultabbakon segítsen: a telepi gyerekeken. Tímea játszóházat vezet és fejlesztő foglalkoztatásokat tart a kisgyerekeknek és szüleiknek, emellett szociológusként egy mélyszegénységben élőket segítő civil szervezetnek dolgozik. Hamarosan megszületik hetedik gyermeke.
Tímea munkáscsaládban nőtt fel. Apja üveges szakember volt a helyi építőipari vállalatnál, édesanyja segédmunkásként dolgozott. Az apja nem cigányként költözött be a cigánysorra. Befogadták és elfogadták az ügyes kezű mesterembert, akinek kézügyességét sok fürdőszoba őrzi a mai napig.
Lakatos József, kőműves
Az asztalon házi kolbász és sonka, a poharakban tokaji bor. A borászgazda és szomszédja, a kőművesmester együtt kezdik a napot egy magyar zászló árnyékában a lugasos teraszon. Romák, nem romák, teljesen mindegy, magyarok mind. Egy idealisztikus világban így képzeljük el a vidéki életet. Szerencsére Tarcalon ez a valóság. Lakatos József életének első fele koránt sem volt ennyire harmonikus, iskolai megaláztatás és szegénység kísérte a ma már menő borászokkal dolgozó kőműves gyerekkorát.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Taktakenézen születtem, heten vagyunk testvérek. Apám a vízgazdálkodásnál dolgozott, anyám otthon volt velünk. Szegénységben éltünk, de nem a telepen nőttünk fel. Úgy volt, hogy apám tizedikén megkapta a fizetést, 16-án már nem volt belőle semmi[/perfectpullquote]
– mondja.
Lakatos Norbert, szobafestő
Norbihoz hozzátapadt a “hála festője” eposzi jelző, pedig bevallása szerint nem is elsősorban hálából, hanem leginkább felháborodásból festette ki a kerepestarcsai kórház orvosi szobáját. Dühítette, hogy a lányáért küzdő orvosok egy olyan helyiségben dolgoznak, ahol munka közben fejükre hullik a vakolat. Története bejárta a médiát, jöttek az újabb kórházfestések és egy mozgalom indult útjára rengeteg önkéntes csatlakozásával. A 26 éves szobafestőnek közben olyan döntéseket kell meghoznia, hogy pelenkát vegyen-e a kislányának vagy húst vacsorára. A kettő együtt nem megy.
Lakatos Norbert Gödöllőn született és nevelkedett, egy négy gyerekes családban. Az egész család az építőiparban dolgozik, apja kőműves, fiú testvérei burkolók. Szegénységben nőttek fel, de ez inkább télen volt érezhető. Nyáron nem volt baj, mert volt munka, télen viszont volt, hogy éheztek.
Mitrovics Zoltán, pártfogó
Zoltán pártfogóként a pécsi börtönben dolgozik, a „tényleg olyan sok roma van a börtönökben?” – kérdést ezért gyakran megkapja.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Amíg a szegények között sok a roma, akik nem tudják érdekeiket képviselni vagy képviseltetni, addig miért csodálkozunk, ha a börtönökbe is nagyobb arányban kerülnek?[/perfectpullquote]
– szokott ilyenkor visszakérdezni. Volt már nagyvállalkozó, ügyvéd, sőt rendőr pártfogoltja is. A legnagyobb siker, ha a segítségével nehéz sorsú embereknek sikerül az „újrakezdés”, eséllyel tudnak visszailleszkedni a társadalomba a börtönévek után.
Zoltán egy baranyai kis faluban, Alsószentmártonban született, csecsemő korától a nagymamája nevelte. A faluban a papon kívül mindenki beás roma nyelven beszélt, így amikor a nagymamája újra férjhez ment és a siklósi romatelepre költöztek, az óvodában kellett megtanulnia magyarul.
Orsós Sándor, gyámügyi szakügyintéző
Beás az anyanyelve, de magyarul álmodik Sándor, aki az elmúlt 20 évben a főváros csaknem valamennyi kerületében dolgozott szociális munkásként, gyermekjóléti szolgálatoknál. Mindegy, hogy belvárosi kerületről vagy budai úri negyedről beszélünk, munkája során nap-mint nap találkozott drogproblémával, családon belüli erőszakkal, bántalmazott gyerekekkel, válóperes ügyekkel. A kiégés mégis messze elkerüli, minden nap új lendülettel kezdi a napot, ahogy fogalmaz, ő nem egy “pillangólelkű segítő”.
Sándor Pécsett született egy késői házasság legkisebb gyermekeként. Kilenc féltestvére már felnőtt volt, így tulajdonképpen egyke gyerekként nevelkedett, Pécs belvárosában. Szülei egyformán fontosnak tartották a hagyományok átadását és a modern szellemben való nevelést.
Orsós Zsolt, termelésvezető, mérnök 
A huszonhat éves Zsolt ma több ember munkáját irányítja mint ahányan szülőfalujában összesen élnek. Egy dél-baranyai apró faluból indulva rövid idő alatt lett felelős beosztású mérnökember, útja azonban koránt sem nevezhető zökkenőmentesnek.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Nekem a sport nyitotta ki a szemem, általa láttam városokat, más élethelyzeteket. Így lett viszonyítási alapom és tudtam, többre vagyok képes[/perfectpullquote]
– Zsolt példája tankönyvszerűen szemlélteti a sport katalizáló hatását.
Kákicson született egy ötgyermekes beás roma családba, középső gyerekként. Dolgos szülei mindent megadtak neki és testvéreinek, amit tudtak, de mindez egy kétszáz lelkes, világtól elzárt faluban a tisztes szegénységre volt elég.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Nem éheztünk, mert volt háztájink, de nem is dőzsöltünk. Csak egy cipőnk volt, nyaralásról még álmodni sem mertünk. Apám rendkívül okos, tisztalelkű, segítőkész, becsületes ember volt. Fakitermelőként rendkívül elismert volt a környéken. Ő volt a példaképem. Úgy halt meg nemrégiben, hogy ledolgozta az életét, de anyámmal soha nem tudtak elmenni még két napra sem pihenni[/perfectpullquote]
– mondta el őszintén Zsolt.
Rózsa Gusztáv, autórestaurátor mester
Rózsa Gusztáv keresett autórestaurátor, felismerhetetlen rozsdás roncsokból százezer eurót érő autócsodákat varázsol. Munkáját olyannyira elismerik a szakmában, hogy több, mint két évre le van kötve minden kapacitása.
Tágas üzemcsarnokban fogad bennünket. Jó pár legendás, „gömbkasznis” Volkswagen T1-es transporter és két igazi oldtimer VW Karmann várják, hogy Gusztáv és társai ügyes kezei által újjáéledjenek. Míg beszélgetünk, segédei, köztük két ifjú gyakornok szorgosan kalapálják a patinás alkatrészeket.
Seres Antal, zenész
A 38 éves zenész-zeneszerző gyerekeket tanít gitározni és énekelni, emellett röplabdaedzéseket tart a híres szentesi gimnáziumban. Öccseivel sikeres zenekart alapított, amivel a Megasztár döntőjéig jutottak, néhány éve azonban arról ismert, hogy rákos gyerekeknek segít zeneterápiás foglalkozásaival.
Csongrádon született a cigánytelepen – a putriban, ahogy ő fogalmaz. Két-három éves volt, amikor a család a város központjába költözött egy komfort nélküli romos házba, a fürdőszobát 7 éves koráig nem ismerte. Vasgyári segédmunkás szülei igyekeztek egyre jobb körülményeket teremteni Antalnak és két öccsének, így hamarosan tanácsi bérlakásba költözhettek.
Szavazni ezen a linken, legfeljebb 3 ember megjelölése után tudsz. A szavazás április 8-án, 13.00 órakor zárul.
