„Ezer órányi kórházi gyakorlaton voltam túl, Budapest szinte összes kórházában megfordultam, minden osztályon” – mondta el a lapnak.

Tanulmányait kiváló eredménnyel zárta: „Színötös voltam az ápolói szakon, nagyon érdekelt, de nem gondoltam rá, hogy ebben dolgozzak.”

Pszichiátrián is dolgozott, és elmondása szerint nagyon érdeklik a mentális betegségek. A legnehezebb időszaknak azt tartja, amikor a belgyógyászati osztályon volt. „A kórházi szag benne marad az ember orrában, azt nem lehet kipihenni” – mondta.

„Rengeteget ágytálaztam, pelenkáztam, etettem, ágyaztam. Ez elképesztően nehéz munka. Le a kalappal azok előtt, akik ezt hivatásként csinálják” – fejtette ki.

Úgy érzi azonban, hogy az ápolói munka nem neki való.

„Én a szexre születtem, az ápolók pedig erre. Olyan mélységes alázattal szolgálnak, ami bennem nincs meg, túl nárcisztikus vagyok ehhez” – vallotta be.

Korábban arról is beszélt, milyen tervei vannak a jövőre nézve.

Most is bennem van, hogy szeretnék valami újat tanulni. A cukrász szakma felé kacsintgatok, inkább az édes dolgok vonzanak, a szép, esztétikus desszertek

– mondta.