Ha még ma is ma provokatívnak látjuk Schiele festményeit, el tudjuk képzelni, hogy milyen hatással bírhattak 100 évvel ezelőtt? A Klimt és Schiele – Amor és Psyche – A szecesszió születése című dokumentumfilm a századfordulós Bécs kulturális életét ismerteti.
Századforduló a tudomány és művészet tükrében
A Művészet templomai ismeretterjesztő sorozat újabb dokumentumfilmje az 1900-as évek elejének bécsi kulturális életét mutatja be. A századforduló értelmisége a mind tudományos, mind művészi értelemben vett kreativitás és innováció közege volt. A természettudományok és a pszichológia fejlődésével az ember új perspektívából kapott rálátást a világra.
Nagy hatással bírt a freudi elmélet forradalmi felismerése, miszerint tetteinket tudatalatti motivációk vezetik.
Az emberi működés objektív feltérképezésének lehetővé válásával párhuzamosan a vizuális művészetekben is új formanyelvvel és tartalommal lépett fel a bécsi modernizmus. Az emberi ösztönök tartományaiba enged betekintést Klimt és Schiele művészi tevékenysége. A bécsi szecesszió egy új kifejezésmód számára nyitott utat az akadémikus hagyomány megkerülésével, a múlttal való éles szakítás jegyében.
Új tényezők a művészetben
Címével ellentétben a film nem kizárólag Klimt és Schiele munkásságát tárgyalja tisztán művészettörténeti vonatkozásaiban. Tágabb kitekintést engedve, eszme- és társadalomtörténeti kontextusban mutatja be a szecesszió születésének időszakát.
Úgy tűnik, eddig ismeretlen dombormű került elő, amit Gustav Klimt készített – ContextUs
A magántulajdonban lévő reliefet Selmeczi György belsőépítész, látványtervező fedezte fel másfél évvel ezelőtt egy nagykörúti lakásban, amely korábban zongoraszalonként működött. A kép száz éve ugyanazon a falon lógott – hangsúlyozta Selmeczi György az egyesület keddi közgyűlésén. A kutatását a domborművön olvasható cím alapján indította el.
Ismerteti az emancipációnak köszönhetően fellépő női alkotókat, a fotográfia új médiumként való megjelenését, valamint feltérképezi a pszichoanalízist a 20. század eleji kulturális élethez kötő szálakat is.
A dokumentumfilm hangsúlyosan tárgyalja a nők szerepét és helyét a bécsi képzőművészeti életben.
Megismerhetjük többek között Hermine Hug-Hellmuth, az első bécsi női pszichoanalitikus tragikus sorsát, a népszerű fotóstúdiót vezető Dora Kallmust, Klimt társát és barátját, Emilie Louise Flögét és Alma Mahlert. Hasonló, bár specifikusabb témát feldolgozó törekvés eredményeként tekinthető meg jelenleg a bécsi Belvedere-ben A nők városa – Női művészek Bécsben 1900-1938 című kiállítás. A tárlat a szakmai közönség által elhanyagolt, műkedvelők által eddig szinte ismeretlen női művészek műveiből mutat be válogatást.
A Klimt és Schiele – Amor és Psyche fő erényeként az általa nyújtott vizuális élmény emelhető ki; a Művészet templomai filmsorozat többi darabjához hasonlóan egyedülálló felvételekből építkezik. A virtualitás közvetettsége által anyagiságuktól megfosztott alkotások mégis élettelik maradnak a kiváló képalkotásnak köszönhetően.
A film vezérfonalául Gustav Klimt és Egon Schiele munkásságának az Albertinában és a Leopold Múzeumban, a Belvedere kastélyban és a Bécsi Szépművészeti Múzeumban található darabjai szolgálnak.
A fent említett népszerű művészek munkásságának feldolgozása mindenképp hálás feladat; a szecesszió megragadó képi világa már előre garantálja a néző tetszését. Azon a ponton viszont, ahol nem hozott anyaggal, hanem az ismeretterjesztő dokumentumfilm másik fontos komponensével, a narrációval dolgozik, már ingoványos talajra téved a rendezés.
Klimt és Schiele: Amor és Psyche – A szecesszió születése (12) Végleges HD előzetes, trailer
Klimt és Schiele: Amor és Psyche – A szecesszió születése színes, feliratos olasz ismeretterjesztő film, 90 perc, 2018 (12) rendező: Michele Mally Magyarorsz…
A színpadiasan a kamerába révedő narrátor, Lorenzo Richelmy által drámai hangvétellel felolvastatott monológok komikusan és elidegenítően hatnak. A cél feltételezhetően a néző fokozottabb érzelmi mozgósítása lehet, de az egyébként ízlésesen rendezett film tökéletesen működött volna a hasonló betétek nélkül is.
Test és ábrázolás
A Klimt és Schiele fotótörténeti érdekességekből is gazdag anyagot vonultat fel. A 19. század végére a fotográfia mint rivális műfaj lépett fel a festészettel szemben, átvéve azokat a funkciókat, amelyek egykor a festőkhöz tartoztak. A fotóművészet ezzel is hozzájárult a szimbolikus tartalmak formailag harmonikus kifejezésére irányuló festészeti törekvésekhez.
Egon Schiele expresszionista testbeszéddel, gesztusokkal dolgozó alakjainak felvázolásakor nagyban korabeli fotókra támaszkodott.
Hisztériától szenvedő nőkről készített orvosi fotográfiák, Dr. Jean-Martin Charcot párizsi klinikájának betegeit megörökítő képei és az Otto Schmidt stúdiójában rögzített erotikus fotográfiák is forrásként szolgáltak számára. A korabeli Bécsben tilos volt a pornográf tartalmak terjesztése, mégis nagy mennyiségben elérhetővé váltak a városban, mivel művészi vagy orvosi segédeszközként terjesztették az erotikus fényképeket. Otto Schmidt fotóinak hatása felfedezhető mind Klimt, mind Schiele vázlatain.
Múlt és jelen
Hogy a meztelen test ábrázolhatóságának problémája mennyire aktuális napjainkban is, jelzi, hogy Schiele groteszkül csavarodó aktjait felhasználó, a művész kiállítását reklámozó plakátok a mai napig meghaladják a Facebook és a köztéri reklámfelületek tűréshatárát. Angliában és Németországban csak cenzúrázva kerülhettek ki metróban és közterületen, a közösségi médiában Schiele-plakátok.
Persze egy marketingkampány keretein belül köztérre kerülő alkotások esetében kérdés, hogy kell-e, hogy ugyanazon szempontrendszer mentén kerüljenek megítélésre, mint amilyennel a magaskultúra terében elhelyezett műtárgyat megközelítünk.
Ha nem is maradéktalan analógiaként működve, de ez az eset is közelebb hozza Schiele korabeli recepciójának megértését.
Tágabb horizonton pedig a test megjelenítésének kortárs problémáit is.
Így született meg a szecesszió – Schiele lenyűgöző aktjaitól Klimt munkáinak megigéző díszítéséig
A korszakot, amikor új eszmék röppentek fel, amikor Freud felfedezi az emberi psziché mozgatórugóit és amikor a nők és a nőiség, mint szimbólum új értelmezést nyert pszichológiában és a művészetben is.
Ha a film formai esetlenségein, azaz a túljátszott narráció okozta kezdeti befogadási nehézségeken képes túltenni magát a néző, az alkotás egy releváns kérdést tesz fel az elsődlegesen vizuális-esztétikai élmény mellett. Hol tartunk a századfordulós Bécshez képest, mennyiben változott társadalmunk nyitottság tekintetében az elmúlt század alatt? Mennyiben valósult meg annak a korszaknak a törekvése, amelynek mottójává a bécsi Szecessziós ház épületének homlokzatán olvasható következő felirat vált: „Legyen meg minden korszaknak a művészete, a művészetnek pedig a szabadsága”?
