Hatalmas szeretetáradat és tapsvihar fogadta az énekest és feleségét Erzsébetvárosban a szülinapja alkalmából. Mindettől az énekes – bevallása szerint – sírva is fakadt. „Nem tudom, hogyan köszönjem meg, hogy a Jóisten ilyen sorsot adott nekem, és az emberek ilyen életet adtak nekem. Amíg élek, csak egy dolgom van, visszaadni mindent, ahogy tudom” – mosolygott. Korda – születési nevén Klein György – élete a hetedik kerületi Dob utcában kezdődött. A Fókusznak meg is mutatta, melyik épületben született, valamint elárulta, hogy a nagypapája ott volt házfelügyelő. Még gyermek volt a második világháború idején, így a holokausztra nem emlékszik, de arra igen, miszerint csak kicsin múlt, hogy nem hurcolták el őt is a Pozsonyi úti védett házból.

Jöttek a németek, majd mondták, hogy elviszik itt a gyerekeket nyaralni... Anyukám a jegygyűrűjét egy zsírral teli bödönbe tette, aztán azt mondta: fiam, ha kenyérre kell, add oda ezt a gyűrűt. Ez megmaradt bennem, és az a pillanat is, amikor azt mondták, betelt a teherautó

– emlékezett vissza.

Gyuri bácsi és kedvese, Klárika a mai napig hihetetlen tömeget képesek megmozgatni, s tizenévesek is velük együtt buliznak a koncerteken. „Kimegyek, és látom ezeket a gyerekeket, ‘jaj istenem, de jó nektek, kicsi unokáim!” – lelkesedett, majd arra a kérdésre, hogy 10 év múlva köszöntheti-e az ország, így felelt: „Úgy érzem, a Jóisten van és lesz. És mindent megteszek azért, hogy Önnel találkozhassak, de szerződést már nem tudok aláírni. Legyen így, találkozzunk 10 év múlva is” – mondta bizakodva. Az interjút az alábbi videóban lehet megtekinteni: