Hozzáadott rap és ítészi elvárások
A dal előadása során az énekes úgy érezte, hogy az eredeti hangfelvétel nem nyújt elég fogódzót egy hiteles utánzáshoz, ezért egy váratlan szerkesztési húzáshoz folyamodott. A produkcióba beépített egy olyan tempós rapbetétet, amely az eredeti felvételen egyáltalán nem létezett.
Kovács Áron így foglalta össze a történteket: „A Fluoron nem találtam fogást, valójában ő nem egy énekes, hanem inkább rapper, abban maximális csúcsteljesítményt nyújt, de ebben a dalban viszont nem volt ilyen rész. Az a rap betét, amire azt mondták a zsűritagok, hogy felismerték Fluort, az nincs is benne eredetileg ebben a dalban, ezt én tettem bele. Ezzel a dallal egyszerűen nem tudtam mit kezdeni, ezt dobta a gép, hát ez van, sajnálom”.
A produkció utáni értékelésben Stohl András felhívta a figyelmet arra, hogy a verseny már az elődöntőbe jutásról szól, ezért kiemelten fontos az emlékezetes színpadi pillanat. A zsűritag kifejtette, hogy a rapper sajátos lazasága nélkül a dal nem működik igazán, és ebből az előadásból éppen ez a fajta könnyedség hiányzott.
Papp Szabi szintén ezt a hiányosságot emelte ki a véleményében, hangsúlyozva, hogy a rapperre jellemző lazaságot nagyon nehéz megtanulni, mert az emberben vagy megvan ösztönösen, vagy nincs. Ugyanakkor elismerte, hogy a dal mára klasszikussá vált a hazai popkultúrában.
A zsűri meglátásai rávilágítottak arra a szakmai szakadékra, amely a színpadi tapasztalat és az utánzás szubjektív megítélése között feszül egy ilyen versenyhelyzetben.
Az énekes szerint a bírálatok elfogadását egy különleges körülmény nehezítette meg, hiszen a show-bizniszben eltöltött 30 év sajátos helyzetet teremtett a zsűrivel szemben.
