A főigazgató szerint ez már a sokadik incidens volt. „Nem adtam rá okot, hogy inzultálják a gyermekemet. Politikamentesen végzem feladatom a munkahelyemen, ahova 25 éve léptem be. Ugyanakkor van magánvéleményem, az még nekem is lehet” – írta, majd ironikusan hozzátette: „Amúgy egész nap hangokkal, zenékkel, táncokkal foglalkozom. Erre most ez folyik a széjjelordított Szeretetország és az európai magasabb standardok szerinti kultúráltság jegyében…”

A kérdések, amelyekre választ vár

Ókovács posztját három kérdéssel zárta. „Ki és mikor fogja visszatuszkolni a kartáccsal tüzelő agresszivitást a palackba? Lesz-e arra is bátor, aki emberséges és élhető jelszavakkal kampányolt? És igen: miféle csőcseléket szabadítottak az országra?!”

Ez az utolsó kérdés – „miféle csőcseléket szabadítottak az országra” – a legprovokatívabb, és vitát is kavar. Ókovács a „Szeretetország” szlogenre utal, amellyel a Tisza Párt kampányolt – és amelynek szellemétől, úgy érzi, a most tapasztalt agresszivitás messze elmarad. A megfogalmazás azonban kétélű: nem egyértelmű, hogy a „csőcselék” kitétel a politikai légkörre, egy szűk agresszív csoportra, vagy tágabb értelemben értendő.

Ókovács helyzete és a politikai kontextus

Ókovács Szilveszter az elmúlt időszakban is a közfigyelem középpontjában volt. A választások után a 24.hu-nak adott interjúban elmondta: sem a pályázati kiírásban, sem a szerződésében nem az áll, hogy „kormányváltásig” – vagyis nem tervez önként lemondani, és elvárja, hogy mandátumát kitölthesse. Azt is hozzátette, hogy Rost Andreát, a Tisza Párt megválasztott képviselőjét szívesen látná az Operaházban operaszerepben.

A főigazgató tehát nem egyértelműen politikai szereplő – de pozíciójából, és abból, hogy a Fidesz-korszakban töltötte be tisztségét, könnyen célponttá válik az átmenet időszakában.

„Azért ilyen bátor a 12 éves, megszeppent lánnyal" – írta Ókovács Szilveszter, miután egy férfi a lányát szólta meg az autóban. Ezután tette fel a kérdést, amellyel sokan egyetértenek, de sokan vitatkoznak is: miféle csőcseléket szabadítottak az országra?

Ókovács Szilveszter posztja egy személyes sérelemből indul – de politikai kérdéssé válik. A rendszerváltás utáni hónapokban a politikai indulatok nem csillapodnak automatikusan: a régi táborok közötti feszültség most más irányban csapódik le. Hogy az agresszivitást valóban „visszatuszkolják-e a palackba” – ahogy Ókovács kérdezi –, az a következő hónapok egyik legfontosabb társadalmi próbatétele lesz.