Felmerülhetett, hogy puszta egybeesés történt, és a rendőrség pont akkor találta meg a keresett személyt, vagy épp ő jelentkezett. De az is benne volt a pakliban, hogy valamilyen eljárási okból érvénytelenítették a körözést, és ennek semmi köze a nyilvánosságot kapott videóhoz. A cikk szerzője ezért kérdéseket küldött a rendőrségnek, ahonnan rövid időn belül válasz érkezett. A rendőrségi reakció szűkszavú volt, és a nyilvános adatbázis kereteire hivatkozott. A rendőrség azt írta, hogy a nyilvános körözések a visszavonásukig elérhetők, és a közzétett információkon túl nem adható bővebb tájékoztatás. Hozzátették azt is: „Egy elfogatóparancs visszavonására akkor kerül sor, ha a keresett személyt elfogják.” A konkrét személyről azonban – az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvényre hivatkozva – nem kívántak nyilatkozni. A két mondat együtt mégis abba az irányba mutatott, hogy az eltűnés oka elfogás lehetett.

Közben Kunu Márió egy másik nyilatkozatban arról beszélt, hogy járt a rendőrségen, és szerinte „tisztázódott minden”. Úgy fogalmazott: „Most jövök éppen onnan, a rendőrségről.” A saját magyarázata szerint azért került körözés alá, mert volt egy garázdasági ügye, amelyben nem vette át az iratot, így nem jelent meg időben a tárgyaláson, ezért adták ki a körözést. Azt állította, ez most rendeződött, és ezért került le a képe is a listáról. A zenész azt is mondta, hogy a tárgyalás csütörtökön lezárul, és „minden rendben lesz”, vagyis a történet szerinte eljárási csúszásból indult, és adminisztratív rendezéssel ért véget. A nyilvánosságban így egy nap alatt egymásra rakódtak a részletek: egy kampányvideó alatti zene, egy körözési státusz, majd a listáról való lekerülés. Hivatalos, személyre szabott magyarázat továbbra sincs, csak a rendőrség általános szabálymondatai és az érintett saját verziója. A mozaik mégis összeállt annyira, hogy látszódjon: a körözési lista változása mögött nem feltétlenül „rejtély”, hanem jogi-eljárási lépés állhat.