Magyarországon talán még nincs olyan nagy divatja a házi kiálltásoknak, de ami késik, nem múlik. Londonban egyre több ember adja át lakását művészeknek, hogy kiállítóteret csináljanak a hálószobájukból, a konyhájukból vagy akár az egész lakásból. Ennek nem pusztán a helyadás a célja, annál sokkal többet jelent a felek számára.
Isobel Atacus egyike azoknak a londoniaknak, aki új otthonába költözése utána szokatlan döntést hozott: életterét művészeti galériává alakítja. Azóta majdnem minden helyiségében kiállítást rendezett, még a mosdóban is. Atacus egy pici, de növekvő közösség tagja. Olyan művész, aki más művészeknek biztosít helyet otthonában. Néhányuknak nem adatott meg, hogy az egész otthonukat művészeti térré alakítsák, de ez nem jelentett akadályt. Lola Bunting például 2013-ban szülei nappaliját használta erre a célra, és 18 shownak adott otthont.
Fiona Candlin, a Birkbeck Egyetem professzora egy projekt kapcsán független galériák után nyomozott, így jött létre a Mapping Museums nevű oldal. Candlin szerint ez alapjaiban változtathatja meg a mostani modellt, és teljesen új perspektívát ad a kurátorok számára. Bunting szülei mindketten művészek, és ketten létrehozták az Acme nevű szervezetet, amely megfizethető stúdiókat biztosít a kiállítóknak. Ugyanis rájöttek arra, mennyire fontos egy művésznek, hogy ne csak létrehozza, hanem is ki is állítsa a munkáit, ami ne legyen számára veszteséges.
Turner egyik híres festményét adakozás révén tartanák meg a britek
A magánkézben lévő alkotásra a hatóságok átmeneti exporttilalmat léptettek életbe, hogy így akadályozzák meg a kivitelét az országból, írja a . A tiltás december 1-jéig van érvényben, a remények szerint addig sikerül összegyűjteni annyi pénzt, amelyből megvehetik és az Egyesült Királyságban tarthatják a műkincset. – mondta szombaton Rebecca Pow kulturális államtitkár.
Egyrészt az olcsó kiállítótér miatt létezhetnek ezek a kiállítások, de van egy fontosabb oka is. Claire Orme, a Flat38 kiállítója szerint ilyen formában egyszerűbben és könnyebben tudnak egymással kommunikálni a művészet szerelmesei. Egy hagyományos múzeumban nehezebben kapcsolódnak az emberek, a hangulat kevésbé oldott. Atacus egyetért ezzel a nézettel, kellenek olyan helyek, ahol a művészek megoszthatják egymással a gondolataikat.
