A beszámoló alapján Lázár a Tisza Párt felé is keményen fogalmazott, és azt állította, hogy a párt bűnözőket bérelt fel, akik szerinte Gyöngyösön provokációt akartak kiváltani. Ugyanezen a vonalon támadta Magyar Pétert is, amikor így fogalmazott: „Magyar Péter összecsinálja magát, ha leül Trumppal.” A mondat egyértelműen nem szakpolitikai vitaindító, hanem karakterromboló üzenet, amelynek célja, hogy a riválist gyengének, bizonytalannak mutassa be. A fórumon közben gazdasági témák is előkerültek, és Lázár több olyan állítást is tett, amelyet ipari fókuszú narratívába illesztett. Azt hangsúlyozta, hogy Magyarországnak ipari alapú gazdaságra van szüksége, és arról is beszélt, hogy a Dunaferrel kapcsolatban több lehetséges befektetővel zajlanak egyeztetések. Emellett szóba hozta a hazai aranytartalék feltárásának ötletét is, amit a saját értelmezése szerint munkahelyteremtési lehetőségként festett fel.

A fórum egyik kényes része a korábbi, nagy vitát kiváltó roma vonatkozású mondatai köré épült, miután több felszólaló is reagált rá. Lázár elismerte, hogy rosszul fogalmazott, és azt mondta, a mondatai bántóak voltak, sőt azt sem zárta ki, hogy mindez károkat okozhatott az együttműködésekben. Amikor egy fiatal nő a rasszizmus vádját vetette fel, közvetlen választ nem adott, inkább más irányba vitte a választ, majd odaszúrt egy mondatot, ami egyszerre védekezés és provokáció: „Én nem szégyellem, hogy buditakarító miniszter vagyok.” A beszámoló alapján a fórum üzenete végül nem egyetlen témára épült, hanem egy tudatosan összerakott politikai csomagra: lojalitás Orbán felé, keménykedés az ellenféllel szemben, és egy félig beismerő, félig visszatámadó reakció a botrányos kijelentésekre. A kérdés az, hogy ez a háromszög működik-e egyszerre: lehet-e úgy „önkritikát” mondani, hogy az közben kampányfegyver is marad, és lehet-e úgy bocsánatkérésről beszélni, hogy közben a vita élét is megtartja.