2010 és 2019 között egy korábban elképzelhetetlen forradalom zajlott le a könnyűzenében. A Rolling Stone összeszedte azt az ötven sorsfordító pillanatot, amelyek után sosem lesz már ugyanolyan a zene. Cikkünkben felidézzük – a vonatkozó remek vagy éppen halálosan idegesítő számok segítségével –, hogy milyen fontosabb események alakították a műfajt ebben az évtizedben.
Az elmúlt tíz év
Ez volt a legjobb időszak, és ez volt a legzavarosabb időszak. Az elmúlt évtizedben a könnyűzene olyan átalakuláson ment át, mint még soha korábban.
A startupok ledöntötték a régi hierarchiákat, új ötletek és mítoszromboló figurák kerültek előtérbe a régi ikonok helyett. Az előadók ma már teljesen másképp rendelkeznek zenéjük felett, a technológiai cégek határozzák meg a stratégiát, és újra vonzó befektetéssé vált a zeneipar. A zenészek, a rajongók és a menedzserek közötti kapcsolat is örökre megváltozott, ami az elkövetkező néhány évben a zenére is bizonyára hatással lesz.
Az alábbiakban időrendi sorrendben mutatjuk be azt az ötven emlékezetes jelenséget, amely a 2010-es évek zenejére forradalmi hatást gyakoroltak.
2010-2011: a Spotify-korszak megkezdődött
Az évtized legelején a 4,4 milliárd dollárt kitevő jegyértékesítési piac két legnagyobb szereplője összeolvadt. A Ticketmaster és a Live Nation fúziója vitatott jogi körülmények között, ám az amerikai Igazságügyi Minisztérium áldásával jött létre. Az egyik nagyhatalmú CEO, Irving Azoff szerint persze ez az üzlet hatalmas nyereség a rajongók számára is.
Kapcsolódó cikk
Az a húzás viszont, amivel a rajongók is biztosan nyertek, az volt, hogy több évnyi digitális bojkott után a Beatles zenéi is felkerültek az Apple platformjára. Belátták, hogy a digitális hozzáférést 2010-ben már nem lehet megkerülni.
Egészen 2011 márciusáig kellett várnunk az évtized legelső YouTube-sikerére, amely egy hónapon át tarolt az interneten. „Hurrá, péntek van, már mindenki a hétvégét várja” – dalolta egy egész világ a 13 éves Rebecca Black Friday című bugyuta dalocskáját. A siker „Black sajátos hangszínének és lényének köszönhető, aki minden előre megfontolt szándéktól mentesen leleplezi, mekkora közhelyeket durrogtatnak a dalszövegek” – fejtette meg a jelenséget a Rolling Stone kritikusa.
A U2 a 360° turnéjával megadta az alaphangot és új szintre emelte a koncertezést. Egy hatalmas, led égőkkel beépített futurisztikus fémszerkezet adta a különleges effekteket a kétórás bulijuk alatt. A fantasztikus látványnak is része volt abban, hogy a több mint hatvan állomásos turnén nézőcsúcsot döntsenek. Mindezt akkor, amikor a zenéhez kapcsolódó értékesítési bevételek folyamatosan csökkennek az illegális letöltések és az egyre dráguló jegyárak miatt.
Az évtized egyik legfontosabb zeneipari eseménye 2011 júliusában történt, amikor a Spotify megkezdte térhódítását Amerikában. A streaming szolgáltató 2019 végére világszerte 248 millió felhasználóval az egyik legnépszerűbb zenei platform lett.
2012-2013: a vírusdalok támadása
Hét éve, 2012 tavaszán a Call Me Maybe folyt a csapból is. A kanadai Carly Rae Jepsen fülbemászó, karaoke-zásra is ideális számát Justin Biebertől Katy Perry-n át James Francóig mindenki elénekelte, és Jepsenből egy csapásra generációs szupersztár lett.
Tupac Shakur feltámadt: 2012 áprilisában hologramja Snoop Dogg-gal és Dr. Drével együtt énekelt a Coachella színpadán. A látványosság százezer dollárba került. Négyszázezer dollárt költöttek magára a fejlesztésre, amely segítségével bárkit színpadra lehet majd idézni ezentúl. Egyelőre a morbid ötlet egyszeri alkalom maradt, és a 2020-as években dőlhet el, lesz-e rá tömeges igény.
2012 telén viszont a tömeges igény fogalma és a virális videó új értelmet nyert. Van, ami népszerű, van, ami virális, és van a Gangnam Style. Psy szuperslágerének köszönhetően százmilliók csodálkoztak rá a koreai popzene létezésére. Mindez oda vezetett, hogy az évtized végére a K-pop előadók számára sosem látott kitörési lehetőség nyílt a nyugati piacok felé.
A világ még ki sem heverte a Gangnam Style-t, amikor újabb rángatózós tánc hódította meg az internetet, a Harlem Shake. DJ Bauuer még májusban vette fel a zenét, és egy pár elektro-dance YouTube-videónak köszönhetően 2013. februárban kezdett el őrült módon terjedni. Olyan közismert műsorvezetők is bekapcsolódtak a táncőrületbe, mint Stephen Colbert vagy Jimmy Fallon.
2013-ra a filmzenék értékesítése a szakértők szavaival élve egy letűnt kor emlékét idézte. Aztán jött a Jégvarázs, és felülírt minden várakozást. Több mint 1 millió lemez kelt el, és többszázmillió letöltést generált alig egy hónap alatt. A Let It Go című betétdal pedig Oscar-díjat nyert.
Mindenféle előzetes bejelentés és promóció nélkül 2013 decemberében Beyoncé egyszer csak előállt 14 új dallal és 17 kisfilmmel, amit ő vizuális albumnak nevezett.
Az úttörő kezdeményezést további meglepetés-albumok követték, mint például Solange A Seat at the Table-je és Rihanna Anti-ja 2016-ban vagy Kendrick Lamar DAMN-ja 2017-ben. Beyoncéval az élen az előadók ugyanis rájöttek, hogy a streaming korában a váratlan megjelenés is ugyanolyan nagyot szól, mintha hónapokon át promóznának.
2014: az online kommunikáció mindenek felett
Manapság már sokkal többet számít az előadók médiában megjelenő kommunikációja, mint a díjkiosztók valós eredményei. Erre a jelenségre csodálkozhattunk rá 2014 januárjában, amikor szinte meg is feledkeztünk Macklemore négy Grammy-díjáról a Kendrick Lamarnak küldött sms-e fényében. Macklemore sajnálkozva azt írta a szintén díjra jelölt rappernek, hogy szerinte egyszerűen megfosztották Lamart a legjobb rap-album díjától.
A kanadai tinédzser, Shawn Mendes félmilliárdos megtekintést mondhatott magáénak a Vine applikáción a hatmásodperces Justin Bieber– és Ed Sheeran-feldolgozásaival. Ezen a felületen fedezte fel őt egy menedzser 2013-ban, és 2014 nyarára már világsztár lett belőle.
Szeptemberben a U2 Songs of Innocence című lemezét egyszerre fél milliárd ember kapta meg ingyenes letöltésre az iTunes-on. A nem is olcsó PR-fogás hirtelen megnövelte az Apple forgalmát és váratlan technikai malőröket vont maga után. Mások pedig őrjöngve követelték, hogy törölje le a cég a telefonjukról a spammelt tartalmat.
Kesha beperelte a producerét, Dr. Luke-ot olyan súlyos szexuális, fizikai, szóbeli és érzelmi visszaélések miatt, amelyek miatt állítása szerint majdnem életét vesztette. Dr. Luke tagadta a vádakat. A per még évekig folytatódhat, és az eset az elkövetkezendőkben is rányomja bélyegét a gender- és a zeneipar alá- és fölérendeltségi viszonyairól szóló vitákra.
Szintén a zeneipari dinamikák kerültek a fókuszba, amikor novemberben Taylor Swift egyszer csak törölte a zenéit a Spotify-ról. Swift így fejezte ki tiltakozását a streaming-felület ingyenes szolgáltatása miatt, és lépésével a következőket üzente a világnak:
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]A zenélés művészet, és a művészet fontos és ritka kincs. A fontos, ritka kincsek értékesek. Az értékes dolgokért pedig fizetni kellene.[/perfectpullquote]
Három évvel később ugyan visszatért a platformra, de a távolléte arra ösztönözte a szolgáltatót, hogy vegye észre, a streaming-korszakban a nagy sztárok melyen mértékben diktálhatnak.
2015 első fele: innováció vs. koppintás
Az, hogy egy családról, pénzről és rapzenéről szóló tévésorozat lehet az év nagy dobása, még Amerikában sem mindennapos, és a szakértők szerint sokat elmond a zene és a szórakoztatóipar szimbiózisáról. A FOX csatorna által készített Empire című sorozat segítségével beláthatunk egy New York-i, a szórakoztatóiparban és a hip-hop zenében érdekelt cég színfalai mögé. Az Empire sikerét mi sem bizonyítja, hogy immár a hatodik évadnál jár, és több rangos díjat is elnyert.
Egy Los Angeles-i bíróság határozata szerint Robin Thicke lenyúlta Marvin Gaye 1977-es slágerét, a Got to Give It Upot. A Pharrell Williams-szel és T. I.-jal közösen írt száma, a nagysikerű Blurred Lines miatt végül több millió dollárt kellett Gaye jogutódjának fizetnie.
A Blurred Lines-ügy után újabb szerzői jogi perek elindultak más világsztár szerzők ellen is.
Mariah Carey elvállalta az első vendég szerepét az angol humorista-műsorvezető The Late Late Show with James Corden című műsor „mellékletében”, a Carpool Karaoke-ban. Milyen jól is tette! A pár perces, vicces adás hatalmas siker lett. Annyira, hogy 2016-ban az Apple Music fel is ajánlott Cordennek egy exkluzív licenszszerződést, amely ígéretes jövőt jósol a nem hagyományos médiumokon keresztül történő zenei szolgáltatásoknak.
Szintén az Apple-höz kötődő hír: fellebbentették a fátylat a régóta dédelgetett új projektjükről, az Apple Music-ról, ami egy regisztráción alapuló streamingszolgáltatás. A szakértők szerint gyakorlatilag ugyanazt tudja, amit a Spotify. A legcsalódottabb Daniel Ek, a Spotify alapítója volt, aki egy csípős tweettel vette tudomásul, hogy a rivális gyakorlatilag semmi újdonsággal nem rukkolt elő.
2015 második fele: a könnyűzene 9/11-e
A Spotify viszont annál innovatívabb. E Heti Kaland (Discover Weekly) hetente frissülő playlistje részben algoritmus alapján, részben pedig a felhasználó korábban hallgatott kedvencei alapján válogat a rádiókban futó slágerekből, és állítja össze a személyre szabott válogatást.
Annyira népszerűvé vált, hogy az iparág standardjévé nőtte ki magát, a playlistek pedig a streaming szinonimájává váltak.
A Nemzetközi Lemezkiadók Szövetsége, amely 75 ország közel 1500 kiadóját egyesíti, egységesen péntekre tette az új zenék és lemezek kiadását. Az volt a céljuk, hogy csökkentsék a globális kalóz-tevékenységeket, a művészek a közösségi média kampányukra koncentrálhassanak, hogy fokozzák a rajongók várakozását az új megjelenések előtt.
Közel száz ember vesztette életét a párizsi Bataclan szórakozóhelyen az Eagles of Death Metal együttes koncertjén egy terrortámadás következtében. Két évvel később egy bomba huszonkét embert ölt meg Ariana Grande manchesteri koncertjén. A támadások miatt a koncerthelyszíneken ezentúl rendkívüli biztonsági intézkedéseket vezettek be: megjelentek a bombakereső kutyák és a drónelhárító rendszerek, hogy az erőszakcselekményeket is kiszűrjék.
A Jégvarázs filmzenéjének és a Let It Go sikere mégsem egy egyszeri kiugrás volt. A Hamilton Lin-Manuel Miranda meglepően népszerű Broadway-darabjának filmzenéje a Billboard 200-as slágerlistán a 12. helyen nyitott. Filmzene még sosem kezdett ilyen előkelő helyen. Újra megerősítést nyert, hogy a filmzene működhet erős, egységes popzenei élményként a 21. században is.
2016 első fele: nagy visszatérések és távozások
A 2010-es évek közepén a már régen feloszlott együttesek között kitört ismét a turnézási láz. Ezt a jelenséget talán a Guns N’ Roses Las Vegas-i show-ja illusztrálja legjobban. Axl Rose gyakorlatilag törött lábbal nyomta végig az egész koncertet, miután elesett a színpadon.
Rose mankóval sántikálta végig a következő turnéállomásokat, mintha csak szó szerint Dave Grohl trónjára kívánt volna törni, aki 2015-ben szintén törött lábbal gitározott a Foo Fighters turnéján. Ahogy az élőzenélés lett a leginkább jövedelmező bevételi forrás a zenészek számára, a rockegyüttesek egymás után álltak újra össze. A számításuk bejött, hiszen a régi hűséges rajongóikból mostanra fizetőképes középkorúak lettek, akik szívesen áldoznak a nosztalgia oltárán.
Órákkal új albumának, a The Life of Pablo megjelenése után Kanye West azt nyilatkozta, hogy tulajdonképpen még nem is fejezte be a lemezt, az egyik számon, a Wolves-on még alakít valamelyest. Egy hónappal később egy szinte vadiúj, 12 számból álló lemezzel jelentkezett. Ezzel azt demonstrálta, hogy egy lemezt befejezni már idejétmúlt elképzelés a streaming korában.
Kapcsolódó cikk
Prince váratlan halála áprilisban megrázta a rajongókat az egész világon. Mivel végrendeletet nem hagyott maga után, több százmillió dollárra rúgó vagyonának kezelése nem volt biztosított. A Sony hagyatékkal foglalkozó részlege végül 2018-ban megegyezett Prince vagyonkezelőjével a 35 korábban kiadott lemez kizárólagos terjesztési jogáról, ám a kiadatlan felvételei egyelőre még elzárva maradnak.
Kapcsolódó cikk
A Recording Academy bejelentette, hogy ezentúl kizárólag streaming platformokon terjesztett lemezeket is lehet Grammy-díjra jelölni. Így kapott esélyt a következő évben például Chance the Rapper Coloring Book című lemeze, amely aztán úgy vonult be a történelembe, mint az első Grammy-díjas lemez, amely fizikai hanghordozón nem jelent meg.
2016 második fele: a Swift-West-féle cicaharc folytatódik
Először csak kisebb nézeteltérésnek tűnt, aztán nyílt sisakos háborúskodássá fajult a Taylor Swift és Kanye West között zajló vita. Kim Kardashian, West felesége megosztott egy videót a Snapchaten a popsztár és a rapper közötti telefonbeszélgetésről. Ebben Swift a nyilvános megjegyzéseivel ellentétben úgy tűnik, hogy beleegyezik abba, hogy West róla rappeljen a Famous című számában. Swift tagadta, hogy ez a teljes igazság és Instagramon válaszolt az immár híressé vált „Nagyon szeretnék kimaradni ebből a narratívából!” szöveggel. Az egész sztori a közösségi médiában zajlott le, a rajongók szeme láttára, valós időben.
Frank Ocean Endless című albumát kizárólagos szerződéssel az Apple Music-on adta ki és ezzel eleget tett szerződésbeli kötelezettségeinek a Universallal szemben. Egy nappal később viszont ismét új lemezzel rukkolt elő, a Blonde-dal, amelyet a kritikusok a legjobb „igazi” albumként magasztaltak. Ennek a lemeznek a bevételéből sokkal nagyobb rész maradt a szerzőnél, mivel a Universal megkerülésével jelent meg. Ezért a cég vezérigazgatója, Lucian Grainge azonnal megtiltotta a kizárólagos streaming szerződéseket, és ezzel egy olyan stratégiát szüntetett meg, amelyet addig a kiadók előszeretettel alkalmaztak.
A Desert Trip fesztivál, az „öregek Coachellája” bebizonyította a károgóknak, hogy nem volt igazuk, mert egy brutális fesztivált szerveztek a Rolling Stones, Neil Young, Paul McCartney, Roger Waters, Bob Dylan és a The Who részvételével. A jegyek a fellépők névsorának megfelelően soha nem látott árszínvonalat értek el. Végül rekord nagyságú, 160 millió dollár volt a teljes bevétel, amely mellett igencsak eltörpül a Coachella a maga szerény 94 milliócskájával.
2017 első fele: a streaming diadala
Luis Fonsi és Daddy Yankee fülledt Despacitója a gravitációt is legyőzve robogott a zenei sztratoszféra felé már akkor, mielőtt még Justin Bieber rásegített volna a remix-szel. A dal számtalan rekordja között tartják nyilván, hogy az első ötmilliárd megtekintést elérő YouTube-videó volt, és világszerte a legtöbbször letöltött szám. De a legnagyobb teljesítménye az, hogy áttörte a popzene nyelvi gátját az USÁ-ban, mert a zenét nem kell teljesen érteni ahhoz, hogy szeressük.
Drake kiadta a More Life című nem lemezt, nem válogatást, hanem playlistet, amelynek nem kevesebb célt szánt, mint hogy ez lesz életünk háttérzenéje.
Egy éllovas debütáló kislemeznél már csak egy másik lehet jobb. Rögtön egymás után. Ahogy tette ezt Future HNDRXX című felvétele, mikor letaszította az előző számát, a Future-t a Billboard 200 slágerlista éléről. Az olcsó és gyors terjesztés és hozzáférés korában ilyen furcsaságok történhetnek. A rajongók ugyanis falják a népszerű előadók új zenéit, amint megjelennek.
A streaming ellenzőinek el kellett ismerniük, hogy valamilyen szinten vesztettek, amikor az Amerikai Lemezkiadók Szövetsége közzétette az eladásokból származó adatokat.
A kimutatás szerint ugyanis 2016-ban először, az amerikai piacon minden más értékesítési formánál több bevétel folyt be a letöltésekből.
Az új erőviszonyok különösen a kis cégek számára jelentenek fejtörést, de erőforrásaikat és költségvetésüket az új trendhez kezdték alakítani.
2017 második fele: semmi sem az, aminek Instán látszik
Vajon Billy McFarland, a Fyre fesztivál egyik szervezője őrült vagy zseni? Létezik olyan univerzum, amelyben a Bahamákra szervezett, hatalmas közösségi média kampánnyal luxusfesztiválként beharangozott, ám rémálomba torkolló Fyre fesztivál simán lezajlott volna? Mi okoz nagyobb kárörömöt: a pénzes wannabe fesztiválozók látványa a sajtos szendviccsel vagy a katasztrofális fesztiválról készített, egymással versengő dokumentumfilmek? Néhány kérdésre sosem lesz válasz.
Lil Pump kétperces dalában, a Gucci Gangben 51 alkalommal említi meg a topdizájnert. Az addig csupán a SoundCloudon tevékenykedő rapper menő, 8 millió dollárért leszerződtetett előadóművésszé avanzsál néhány hónap leforgása alatt. Ez a tény nemcsak a „csináld magad” SoundCloud platform sikerét bizonyítja, hanem azt is mutatja, hogy a zeneipar mennyire ki van éhezve új raptehetségekre.
Százmillió dollár értékű szerződéssel bérelte ki Lady Gaga a Las Vegas-i MGM Park Theatert, és ezzel azon művészek sorát gyarapítja, akik a bűn városában szállodákban vagy éjszakai szórakozóhelyeken béreltek hosszú távra koncerthelyszíneket. Drake nem sokkal ezután a XS Nightclubbal szerződött le több évre, DJ Marshmello pedig a KAOS Nightclubba költözött – igaz, utóbbinak a borsos tarifái is hozzájárultak ahhoz, hogy a hely lehúzza a rolót 2019 vége felé, előrevetítve, hogy a klub-lufi előbb-utóbb kipukkad.
2018: rapperek aranykora
Kendrick Lamar az első nem klasszikus- vagy jazz-zenész, aki zenei Pulitzer-díjat nyert DAMN című albumáért. A Pulitzer-bizottság a valós, hétköznapi nyelvezetet és a dinamikus ritmusokat méltatta elsősorban.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Csak arra koncentráltunk, hogy hangzik majd a dallam- és a szövegvilága, és végül pont úgy sikerült, ahogy a fejemben hallottam.[/perfectpullquote]
‒ nyilatkozta Lamar.
A 2018-as fesztiválra örökké úgy fogunk emlékezni, mint Beyoncé Coachellája. A kaliforniai sivatagban száztagú színpadi csapattal vonult fel, több műfaj képviselőjét látta vendégül, megjelentek a családtagok is, és egy merőben más víziót vonultatott fel, mint az egyébként hagyományosan rockzenei fesztivál. J Balvin, a meglepetésvendég történelmet írt a spanyol nyelvű Mi Gente című dal előadásával, amely szó szerint és átvitt értelemben is előkészítette a színpadot a jövő évi fellépéséhez.
A Spotify igyekezett jó példával elöljárni, amikor intézményesítette a gyűlöletkeltő tartalmakra és magatartásokra vonatkozó iránymutatását.
A streaming-szolgáltató kizárta az ilyen zenéket és előadókat a playlistekből. De a néhány héttel később felülbírálta döntését, mert nem akart erkölcsrendészeti szerepben tetszelegni.
Levonták a tanulságot, de a művészek nem megfelelő viselkedésével kapcsolatos vita továbbra is napirenden maradt.
Felrobbant az internet, amikor Pusha T kiadta a The Story of Adidont, egy kirohanásokkal teli, sértő számot, amelyben többek között azzal vádolta Drake-et, hogy van egy eltitkolt fia. Drake egy hónappal később, Scorpion című új albumán ezt tulajdonképpen beismerte, bár a producerek cáfolták, hogy ezzel válaszoltak volna Pusha dalára. A lemezeken keresztül intézett balhé arra jó volt, hogy mindketten szép összegeket söpörjenek be belőle.
Az I Like It után a Bodak Yellow is első helyen végzett a slágerlistán, és ezzel Cardi B lett az első női rapper, aki két első hellyel is dicsekedhetett. Az önmagát „sztriptízklubos Mariah Carey”-ként meghatározó művésznő Lady Gaga után azt a tettet is véghez vitte, hogy bemutatkozó albumáról került ki a két slágerlistát vezető szám.
A Scorpion című dupla (értsd: rendkívül hosszú) lemezzel a letöltések élére került Drake albuma. Az új rekord: 1 milliárd letöltés egyetlen hét alatt. Ezen kívül Drake az első előadó, aki életműve elérte az 50 milliárd letöltést a kiadója szerint.
A brooklyni rapper, Tekashi 6ix9ine letartóztatásához állítólag bandákat is érint, így a SoundCloudon híressé vált rapper most Bobby Shmurda és Meek Mill jogsértéséhez csatlakozik. Bár a rap továbbra is a legnépszerűbb műfaj Amerikában, az indulatok egyre csak forrnak a műfaj előadói körül. 2019-ben a Rolling Loud fesztivál öt rappert törölt a fellépők közül, miután a New York-i rendőrség jelezte feléjük a közbiztonsági aggályaikat.
2019: Ázsia élre tör
2018-ban több mint 1 milliárdan töltötték le a TikTok applikációját, tehát nem csak a zeneipar egyik múló szeszélyeként kell értékelni.
A 15 másodperces videók applikációja elég nagyra nőtt ahhoz, hogy az amatőröktől a legnagyobb brandekig mindenki meg akarja fejteni a működését. Míg más platformokon a követők és a megosztások száma alapján számítja az algoritmus a népszerűséget, a TikTok titka az új és gyors felfedezés: 15 másodperc – hírnév.
Senki sem tudja biztosan, hogy honnan való az eredeti Baby Shark-dallam, de a dél-koreai Pinkfong cégnek sikerült karaoke-képessé tenni minden korosztály számára. A dal pillanatok alatt elterjedt az interneten, amikor a washingtoni baseball csapat csatakiáltása lett.
Lil Nas X Old Town Road című száma tökéletesen egyesíti a virális videó és a nyári sláger tulajdonságait. Az, hogy levették a Billboard country slágerlistájáról, csak dobott a népszerűségén, és a country zenész Billy Ray Cyrus jól időzített remixe is elgondolkodtatta a világot arról, hogy a műfajok számítanak-e még bármit is.
A dél-koreai BTS nyitotta meg a Good Morning America reggeli műsorban a nyári koncertszezont. Ez minden feltörekvő együttes álma az Egyesült Államokban, amiért ölni tudnának. Továbbá ők az első koreai popcsapat, akik teltházas koncertet adtak az USA-ban, bekerültek olyan országos hírű műsorokba, mint a Saturday Night Live és a The Late Show with Stephen Colbert, valamint a Billboard Music Awards fellépői közé.
Taylor Swiftnek bőven kijutott a konfliktusokból ebben az évtizedben. Hol a Spotify-jal, hol Kanye Westtel akasztotta össze a bajszát. Ezúttal egy gazdag vállalkozón és a régi menedzserén volt a sor. Swift azt állította, hogy a megkérdezése nélkül adták el az eddigi hat lemezének anyagát Scooter Braunnak. Egy hónappal később azzal vádolta az üzletembert és a volt menedzserét, Scott Borchettát is, hogy számára kedvezőtlen feltételekkel kötöttek szerződést. Braun és Borchetta elutasítják a vádakat, ám Swift minden lehetséges eszközt bevet az érvei mellett: a lelkes rajongóktól egészen odáig, hogy majd maga újra felveszi a teljes repertoárját. Ezt az energiát érdemes átmenteni a következő évtizedre!