Elárulta, hogy a Barátok közt befejezése után jelentkezett az X-Faktor műsorvezetői válogatására, ahol sikerrel járt, ám amikor az élő adásokhoz értek, váratlan nehézségek elé került. A színpadon átélt stressz és bizonytalanság komoly próbatétel elé állította, de végül megtalálta a módját, hogyan küzdjön meg a helyzettel, és miként kovácsoljon erőt a kezdeti nehézségekből. Akkor még nem tudtam, hogy egyedül fogok állni a színpadon, mert az X-Faktort párosan vezették mindaddig. Aztán ott találtam magam egyedül, és tényleg az volt az élőnél 11 perc után, hogy mondtam a szöveget, mert akkor már álmomból felébresztve is tudtam, de közben a háttérgondolatom az volt, hogy akkor most lerakom a földre a papírt, a mikrofont, majd kisétálok. Hogy én képtelen vagyok ezt teljesíteni, hogy nem megy, nagy a nyomás. Végigcsináltam, és a nagy sokk akkor ért. Én nem találkoztam addig bántalmazó kommentekkel, tényleg nem. Mert valahogy engem nem ismertek az emberek. Tehát a Kiss Rami az nem volt meg. Egy karakter bőrébe bújva, Szentmihályi Zsófit láttak 16 évig, néha egy-egy műsorban felbukkantam, amikor az ember nyilván a legjobb oldalát mutatja meg, és akkor mindenki szeretett, és valahogy egy burokban éltem. Akkor pedig szembejött velem az, hogy »úristen, nem is vagyok jó, én nem vagyok jó szakember, sőt, szakember se vagyok«. Tényleg nem végeztem el ezt az iskolát, csak az élet iskoláját. A kollégáktól tanultam meg mindent, akkor lehet, hogy én tényleg egy semmirekellő vagyok? – emlékezett vissza a műsorvezető.