Egy újságíró, akiről a barátja jelentéseket írt
2001 tavaszán az Élet és Irodalom több részből álló cikksorozatot közölt Lovas István múltjáról. Kenedi János történész korabeli bírósági és állambiztonsági dokumentumokat vizsgált, és megkérdőjelezte az újságíró saját élettörténetének egyes állításait.
A sorozat A szavahihetőség és Lovas István címmel jelent meg. A vita hamar túlnőtt az életrajzi részleteken: a jobboldali közélet egyik befolyásos publicistájának személyes hitelességéről és politikai múltjáról szólt.
Lovas nem maradt adós a válasszal. A lapban közzétett hosszú viszontválaszában saját állambiztonsági irataiból is idézett. Elmondása szerint a Kádár-rendszer éveiben több ismerőse jelenthetett róla, és a levéltárban megtalálta egyikük dokumentumait.
Az illető Hutter Antal fedőnéven dolgozott. Az újságíró által idézett jelentésekből egy meglehetősen részletes megfigyelés története rajzolódik ki. Az állambiztonságot érdekelte Lovas munkája, külföldi kapcsolatrendszere, korábbi börtöntársai, magánélete és az a visszatérő terve is, hogy elhagyja Magyarországot.
Egy 1970 márciusában készült jelentés például arról számolt be, hogy Lovas Nyugat-Németországba, majd az Egyesült Államokba szeretne jutni. A tartótiszt ezt követően arra utasította az ügynököt, próbálja meg kideríteni a tervezett távozás részleteit.
Lovas azt is leírta, hogy tudta, ki rejtőzött a Hutter Antal név mögött, de az illető gyermekeire tekintettel nem akarta nyilvánosságra hozni a valódi nevét.
Huszonöt évvel később a most megnyitott adatbázisban nem Hutter Antal, hanem Csaba fedőnév szerepel Lovas István saját adatai mellett. A két történeti szál találkozása annál érdekesebb, ha felidézzük, hogyan került a fiatal Lovas egyáltalán a politikai rendőrség látókörébe.
