A lövésnyom 1912. június 7-én keletkezett, amikor Kovács Gyula ellenzéki képviselő háromszor rálőtt Tisza István akkori házelnökre. Egyik lövés sem találta el Tiszát, az egyik golyó azonban a pulpitus faburkolatába fúródott. A Contextus Magyar Péter parlamenti szerepéről szóló korábbi cikke ugyancsak azt vizsgálta, miként változott meg a kormányfő és az Országgyűlés viszonya az új politikai korszakban.
A merénylet egyik legtöbbet idézett részlete, hogy Tisza István a lövések után csak egy pillanatra szakította félbe az ülés vezetését, majd folytatta a munkáját. A golyó helye azóta az Országház történelmének különös, kevéssé ismert tárgyi emléke lett. Magyar a Facebook-bejegyzésében azt írta, sokszor gondol erre, amikor ugyanazon a helyen készül megszólalni. A pulpitus így számára nem egyszerű beszédhelyszín.
A lövésnyomból bontotta ki saját parlamenti történetét
Magyar Péter felidézte, hogy politikai érdeklődésére már gyerekkorában nagy hatással volt az Országgyűlés. A kilencvenes évek elején iskola és edzés után a nagymamájával parlamenti közvetítéseket nézett. Történelmi és jogtörténeti tanulmányai során is a reformkori, illetve a kiegyezés utáni parlament világa érdekelte leginkább. „Legendák, misztikus képviselők, hazafiak. Obstrukció, ármányok, merényletkísérlet, mikszáthi anekdoták” – idézte fel ennek a politikai világnak a hangulatát. A miniszterelnök szerint az áprilisi kormányváltás egyik váratlan következménye a magyar parlamentarizmus feltámadása lett. Azt állította, Orbán Viktor tizenhat éven keresztül tudatosan kiüresítette és jelentéktelenné tette az Országgyűlést, a Tisza-kormánynak viszont néhány hét alatt sikerült ismét a politikai élet központjává tennie a „Tisztelt Házat”. Úgy látja, a parlamenti üléseket ma többen követik, a viták pedig ismét önálló politikai eseménnyé váltak.
A történelmi pulpitusnál a fiatalok jövőjéről is üzent
A lövésnyom története végül a fiatalok politikai részvételéhez vezette el Magyart. Szerinte „újra szexi lett politikával és közélettel foglalkozni”, és a fiatalabb korosztály tagjai is egyre inkább úgy érzik, beleszólhatnak a közös döntésekbe. Ebből kiindulva közölte, hogy az alkotmányozási folyamatban támogatná a választási korhatár 16 évre csökkentését. Ez egyelőre politikai állásfoglalás, részletes szabályozási javaslatot vagy bevezetési dátumot nem ismertetett.
Kapcsolódó cikk
Bohár Dániel élesen bírálta a tévészékházban történteket — Császár Attila ezt a kíméletlen bánásmódot szenvedte el az MTVA új vezetőitől
Bohár Dániel közösségi médiaoldalán kelt a védelmére a Magyar Televízió Kunigunda utcai székházából kedden biztonsági kísérettel eltávolított egykori riporternek. Vajon a jobboldali véleményvezér határozott kiállása képes-e a sajtószakma belső szolidaritását mozgósítani egy olyan helyzetben, ahol az állami médiarendszer új irányítói azonnali, drasztikus személyi tisztogatásokkal kezdik meg a működésüket?
Elolvasom a cikket » Magyar a parlamenti színvonalról is beszélt. Úgy fogalmazott, a jelenlegi Országgyűlés egyelőre messze van Deák Ferenc, Jókai Mór, Eötvös József, Apponyi Albert vagy Slachta Margit világától. Abban bízik, hogy a képviselőkre vonatkozó tizenkét éves cikluskorlát ezen is változtathat. A történelmi elődök felidézése után egy élesebb képpel zárta gondolatmenetét: szerinte a palotába bekerülő bohócból nem lesz király, viszont a palota cirkusszá változhat.
„Sokszor eszembe jut ez is, amikor felsétálok a pulpitusra megtartani a beszédemet” – írta Magyar Péter az 1912-es lövésnyomról.
A pulpitusba fúródott golyó így több lett Magyar bejegyzésében egy érdekes parlamenti relikviánál. Összekötötte vele Tisza István korát, saját gyerekkori parlamentélményét és azt az Országgyűlést, amelynek működését most kormányfőként maga is alakítja. A lövésnyom közben változatlanul ott marad minden felszólaló előtt: emlékeztetőként arra, hogy a parlament története nemcsak törvényekből és beszédekből, hanem valódi konfliktusokból, személyes bátorságból és időnként erőszakból is épült.