A közös fotó szöge

A villanófények egyszerre csaptak le a szűk folyosóra. A magyar miniszterelnök professzionális, fegyelmezett mosolyt vett fel a ropogós fehér ingében, míg mellette Zelenszkij az ikonikus, harctéri zöld pulóverében állt peckesen.

A kormánypárti riporter azonnal átnyújtotta a karját a két testőr válla felett, a mikrofon fekete szivacsát szinte közvetlenül Magyar Péter állkapcsa alá tolva.

– Miniszterelnök úr! Kivel egyeztetett a találkozó előtt? Kijevi háttéremberekkel vagy a brüsszeli bürokratákkal?

Magyar Péter lassan leengedte a kezét a kézfogásból, és a riporter mikrofonjára nézett, amelynek alsó pereméről pont ekkor vált le egy apró, fehér papírdarab. A tolmács által elejtett irat sarka volt, amely a tolongásban ragadt a mikrofonállványra.

– Nézze csak meg jobban, kedves barátom – mutatott a miniszterelnök a lelógó fecnire. – Az ott nem egy titkos paktum, hanem a kárpátaljai magyar iskolák hivatalos tankönyvlistája, amit Zelenszkij elnök úr éppen most írt alá.

A Hír TV riportere döbbenten pislogott a mikrofonjára tapadt ukrán nyelvű fejlécre, miközben a mögötte álló operatőr kamerájának keresőjében pontosan kirajzolódott a jelenet: a kormánypárti sajtó mikrofonja premier plánban hirdette az ukrán kisebbségi oktatási rendelet harmadik paragrafusát.

– Szóval a szondáztatásra várhatunk a parlamentig – tette hozzá szárazon Magyar Péter, miközben Zelenszkij felé fordult. – Elnök úr, a magyar sajtó ma rendkívül alapos munkát végzett a határon túli magyarok jogainak dokumentálásában.

Zelenszkij elmosolyodott, majd bicventve elindult a Tanács ülésterme felé.

– Jó tárgyalás volt, Péter. A zöld és a fehér pedig meglepően jól mutatott a felvételen.

A cikk politikai szatíra. A jelenetek és magánbeszélgetések fiktívek; nem valódi vagy kiszivárgott beszélgetések, és a szereplőknek tulajdonított, nem nyilvánosan dokumentált mondatok nem valódi idézetek. A történet valós, nyilvánosan megjelent hírekből, eseményekből és megszólalásokból is építkezhet.