2. Belső vita hiánya és egyajánlatos eljárások a kritikák kereszttüzében
Márki-Zay Péter a nyilvános szereplései során részletesen elemezte azokat a mechanizmusokat, amelyeket meglátása szerint a Tisza Párt a korábbi berendezkedésből vett át. Érvelése szerint a valódi rendszerváltás nem állhat meg a személycseréknél: a döntéshozatali átláthatóság, a zárt egyeztetések leépítése és a valódi parlamentáris viták megteremtése elengedhetetlen feltétele a demokratikus működésnek.
Kiemelt problémaként azonosította a frakciófegyelem túlzott kikényszerítését és a képviselői önállóság hiányát. Példaként hozta fel, hogy a parlamenti szavazások során a képviselőcsoportok gyakran teljesen egységes tömbként voksolnak ahelyett, hogy nyílt szakmai nézeteltéréseket vállalnának fel. Úgy véli, az egyszemélyi központú kommunikáció és a nyilvános vitáktól való távolmaradás hosszú távon gyengíti a választói bizalmat.
A gazdasági és közigazgatási döntések kapcsán Márki-Zay kifogásolta az egyajánlatos közbeszerzések és a meghívásos pályázatok továbbélését is. Álláspontja szerint a szűkített verseny nem biztosít valódi piaci árakat, és meggátolja a transzparens gazdálkodás megvalósulását. Emellett felhozta a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal (NVVH) vezetőjének kiválasztási folyamatát, amelyet nem tartott elégségesen nyílt szakmai versenynek.
Az elszámoltatási eljárások ütemezését és mélységét szintén kritika érte a politikus részéről. Megfogalmazása szerint a központi intézményeknek határozottabban és gyorsabban kellene eljárniuk a korábbi vagyoni visszaélések feltárásában, hogy megelőzhető legyen a hatalmi pozíciók átmentése. Márki-Zay Péter a gazdaságpolitikai döntések és a fékek hiányának hosszú távú kockázatait egy konkrét intézményi garanciarendszer bevezetésével keretezte újra.
