Megdőlt a legendás Máté Péter önvallomás elmélete
A magyar könnyűzene történetének egyik legmeghatározóbb dala kapcsán hosszú évtizedeken át tartotta magát az a feltevés, hogy Máté Péter a saját sorsát és tragikusan korai elmúlását énekelte meg a soraiban.
Sokan úgy vélték, a mélyen szuggesztív alkotás egy elmaradt disszidálás lenyomata volt, miközben a közönség szívébe örökre bevéste magát a refrén: „Elmegyek, elmegyek, milyen úton indulok, még nem tudom…”.
A mindössze 37 esztendőt kapott, 1984. szeptember 9-én bekövetkezett halála óta az énekes ugyanolyan népszerű maradt: ez a 37 év olyan volt, mintha 137 lett volna, tele feszültséggel, alkotással és fájdalommal.
A születésének nyolcvanadik évfordulójára szervezett nagyszabású megemlékezés kapcsán azonban most olyan részlet látott napvilágot, amely teljesen új megvilágításba helyezi a kompozíciót.
A február 4-i megemlékezés előkészületei közben ugyanis a szervező felidézte a szövegíró egykori, szűk körben tett személyes vallomását.
A készülő születésnapi produkció hátterében ugyanis előkerült egy húsz évvel ezelőtti, négyszemközti beszélgetés. Abból a felidézett dialógusból pontosan kiderült, melyik konkrét helyszínen hangzottak el először a híres akkordok.


