Erőszakos jelenetek a szexualizáció helyett
A meztelenség elutasítása nem jelenti azt, hogy Grace kizárólag ártalmatlan vagy könnyed történetekben vállalna munkát. A színésznő pályafutása során többször bizonyította, hogy kifejezetten vonzódik a feszültséggel teli, sötét tónusú alkotásokhoz.
Feltűnt többek között A szolgálólány meséjében, az Én, Tonya című drámában és a nagy sikerű A Hill-ház szellemében is. Ezekben a produkciókban komplex, lelkileg megterhelő karaktereket formált meg kiváló szakmai kritikák kíséretében.
„Nem arról van szó, hogy csak ártalmatlan dolgokat csinálok – a karakteremet konkrétan kibelezi Ghostface a Sikolyban –, de az az álmom, hogy egyszer megpróbáljak egy Disney-hercegnő lenni” – idézte a színésznő szavait a ComingSoon.
A színésznő tehát éles határvonalat húz az erőszakos vagy ijesztő fiktív jelenetek és a testének filmes felfedése között. Míg az előbbit pusztán a színészi játék részeként éli meg, utóbbit túlságosan kényelmetlennek tartja.
Ez a műfaji sokszínűség jól mutatja, hogy nem fél a szélsőséges szakmai kihívásoktól. A határok felállításához szükséges határozottságot pedig a gyerekkora óta tartó, forgatásokon szerzett tapasztalatai alapozták meg.
A Cosmopolitannek adott interjújában pontosan felidézte azt a kettős mércét, amely a kamerák előtt és a felvételek szünetében nehezedett rá.
