Levéltári figyelmeztetés: a puszta nyilvántartás nem bizonyít jelentést
Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára hangsúlyozza, hogy a mágnesszalagos nyilvántartások sorai önmagukban nem szolgáltatnak bizonyítékot konkrét ügynöki tevékenységre. A táblázatos sorok nem tartalmaznak fényképeket, jelentéseket vagy részletes iratmásolatokat.
Cseh Gergő Bendegúz, az ÁBTL főigazgatója kiemelte, hogy a korszak titkosszolgálata összetett belső kódrendszert használt, amelynek félreértelmezése téves megállapításokhoz vezethet. A nyilvántartásba vétel adminisztratív lépés volt, amely nem jelentett automatikusan aktív jelentéstételt.
„Mielőtt a keresésbe belevágnak, javasoljuk, hogy olvassák el az egyes forrástípusokról szóló rövid leírásokat, illetve tekintsék meg azokat a néhány perces videókat, melyek révén – kollégáink segítségével – megtehetik az első lépéseket az itt közölt források értelmezése felé” – hívta fel a figyelmet a főigazgató.
A történészek régóta rámutatnak, hogy az állambiztonság adminisztrációja gyakran olyan személyeket is felvitt a hálózati nyilvántartásba, akikkel soha nem sikerült érdemi munkát végeztetni. A beszervezés sikere nemegyszer kizárólag a tartótiszt jelentéseiben és a statisztikák javításában létezett.
A szakmai elemzések rávilágítanak arra is, hogy a Kleopátra fedőnevet nem kizárólag a táncművész viselte, más személyek kartonján is felbukkant ez az elnevezés. A művésznő akkori nemzetközi helyzete mindenesetre kiemelt célponttá tehette őt.
A művésznő nemzetközi mozgásterét alapjaiban határozta meg az a házasság, amelyet egy osztrák herceggel kötött. Vajon milyen kapukat nyitott meg előtte ez a különleges státusz?
