Életének 87. évében egy barcelonai kórházban elhunyt Juan Marsé világhírű spanyol író, forgatókönyvíró, újságíró – közölte vasárnap a Balcells irodalmi ügynökség.
“Lehettem volna munkásíró”
Marsé halálával a spanyol irodalom egyik nagymestere távozott, akit a társadalmi realizmus és irónia jellemezte regényei a polgárháború utáni Barcelona “portréfestőjévé” avattak, írja a Bloomberg. Szülővárosa gyakori helyszíne műveinek.
1933-ban Juan Faneca néven jött világra, de édesanyja belehalt a szülésbe, és a Marsé család fogadta örökbe. Tanulmányait 13 évesen abbahagyta, egy ékszerműhelyben kezdett dolgozni, miközben meséket, elbeszéléseket írt, majd egy filmes lapban is publikált.
Első kiadója, Carlos Barral úgy hitte, az irodalom területére frissen érkezett író majd megírja “a polgárháború utáni Barcelona nagy munkásregényét”.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Minden szarkazmus nélkül mondom, lehettem volna munkásíró, ami hiányzott a kiadó tekintélyes katalógusából, de nem így lett[/perfectpullquote]
– mondta erről Marsé, aki nem tartotta magát értelmiséginek, csak egy mesélőnek, aki írásaival emlékeztetni akarja a fiatalokat a spanyol közelmúltra, amelyet a Franco-diktatúra (1939-1975) évtizedeken át kisajátított magának.
A diktatúra idején cenzúrázták könyvét
1960-ban Párizsba költözött, ahol számos foglalkozást űzött, volt spanyol tanár, filmfordító, forgatókönyvíró és segédlaboráns a Pasteur Intézetben. Itt ismerte meg Jacques-Lucien Monod Nobel-díjas biológust, akinek hatására belépett a spanyol kommunista pártba, amelynek négy éven át tagja maradt. Döntését az vezette, hogy a kommunista párt volt az egyetlen, amely tett valamit a diktatúra ellen – vallott erről később.
Marsé 1962-ben tért vissza Barcelonába, három év múlva megjelent, magyarul is olvasható Utolsó délutánok Teresával című regényével hatalmas sikert aratott, és végleg az irodalomnak szentelhette magát.
Az 1973-ban kiadott, Si te dicen que caí, (Ha azt hallod, hogy elesetem) című könyvét a cenzúra betiltotta, és csak három évvel később, a diktátor halálát követően kerülhetett az olvasók kezébe a mű, amelyet időközben Mexikóban irodalmi kitüntetéssel jutalmaztak. Az alkotást 1986-ban Vicente Aranda filmesítette meg, aki Marsé több regényéből is készített mozit.
10 könyv, amelyek teljesen átformálták a világot és generációkat ölelnek át
Írók, költők, egyetemi professzorok, újságírók és kritikusok között indított felmérést a BBC. Összesen 35 országból, 108 embert kérdeztek meg, és ajánlásaikban 33 különböző nyelven írott művek szerepeltek. Egy nagyobb életmódbeli változásnál, például költözésnél, esetleg nagytakarításnál előfordul, hogy az ember felesleges tárgyakra bukkan. Átértékeli, mije van, és azok a valamik kellenek-e neki az új életében.
Juan Marsé az úgynevezett “századközépi” nemzedék íróihoz tartozott, olyan neves és elismert spanyol szerzőkkel egyetemben mint Juan Goytisolo vagy Eduardo Mendoza, akiknek gyermek- vagy ifjúkorát a polgárháború határozta meg, és az ötvenes évektől kezdtek publikálni.
Marsé pályafutását irodalmi elismerések sora kísérte, 2008-ban átvehette a legrangosabb spanyol irodalmi kitüntetést, a Cervantes-díjat.
Regényei közül magyarul a Gyíkfarkak, az Utolsó délutánok Teresával, a Szerelmi dalok a Lolita Klubban és Az álmok kalligráfiája jelent meg.
