74 éves korában meghalt Oláh Mara roma származású festőművész, aki negyvenéves kora után, takarítónőből lett külföldön is elismert alkotó.
Fő témái a kisebbségi lét kiszolgáltatottsága ás női sors voltak
Az Everybody Needs Art közlése szerint az Omara néven alkotó művész kedd hajnalban hunyt el.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Omara radikális és őszinte művészeti praxisa kivételes helyet foglal el a hazai és nemzetközi művészettörténetben. Változatos életművének elemei között kiemelkedő szerepet tölt be festészete, melynek fő témái a kisebbségi lét kiszolgáltatottsága és a női sors[/perfectpullquote]
– áll az Everybody Needs Art közleményében.
Oláh Mara 1945-ben született Monoron: apja zenész cigány volt, anyja edényfoltozó beás cigány családból származott.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]A két család között dúló, a származási és életmódbeli körülményekből fakadó veszekedések miatt gyermekkorom állandó vándorlással telt el. Anyámmal hol Monoron laktunk, hol anyai nagyszüleimhez költöztünk Mogyoródra. Az iskolából VI. osztályos koromban kimaradtam, s csak asszonykoromban fejeztem be az általános iskolát[/perfectpullquote]
– írta önéletrajzában.
A festés miatt hülyének tartották rokonai
1964-ben, 19 éves korában férjhez ment, majd 1967-ben anya lett, lánya született. Élete legnagyobb részében takarítónőként dolgozott, majd 38 éves korában rák miatt a bal szemét el kellett távolítani.
Később anyja halála miatt depresszióba esett, hamarosan férjétől is elvált. Személyes tragédiái után, 43 éves korában kezdett el festeni.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Végzetes fejgörcsöket éreztem. Egy ilyen fejgörcsös napon papírt és ceruzát kértem a kislányomtól, mert úgy éreztem, hogy rajzolnom kell. Ekkor kezdődött el a festészetem, mert mire készen lettem a képpel, ami Sophia Lorent ábrázolta, a fejgörcseim elmúltak, mintha nem is lettek volna. A rokonságom a festés miatt hülyének tartott[/perfectpullquote]
– emlékezett az indulásra. Az ekkoriban készült első száz képét elajándékozta, a szemműtétét ábrázoló alkotását azonban megőrizte, majd 1991 novemberében véleményezésre bevitte a Magyar Nemzeti Galériába, ahol további munkára biztatták. 1991 óta kiállító művész, bemutatkozó tárlata Kanadában volt, majd hamarosan itthon, a budapesti Vízivárosi Galériában is bemutatták a munkáit.
A Ludwig Múzeumtól a Nemzeti Galérián át a Velencei Biennáléig kiállították műveit
Munkái később olyan intézményekben voltak láthatóak, mint a bécsi MUMOK, a bonni Künstlerforum, a fiumei Modern és Kortárs Művészeti Múzeum, rotterdami Kunsthalle, a budapesti Ludwig Múzeum, a Kiscelli Múzeum és a Nemzeti Galéria, 2007-ben pedig egyedüli magyar nőként állított ki a Velencei Biennálé roma pavilonjában.
Aktív alkotói, illetve kiállítói korszaka után Budapestről a Nógrád megyei Szarvasgedére vonult vissza, ahol „luxusputrit” építtetett magának. Itt töltötte élete utolsó évtizedét, és egy több ezer darabos miniatűr képsorozaton dolgozott, amelynek összes darabját szétvágott cigarettásdobozokra festette.