Elhunyt a nemzetközi hírű magyar filmrendező, Tarr Béla. A Kossuth- és Balázs Béla díjas művész magyar filmművészet meghatározó alakja életének 71. évében halt meg.
Az író-rendező halálhírét Bojár Iván András, művészettörténész – író adta közre közösségi oldalán.
„Tarr Béla mesélt. Legyen könnyű az útja. Köszönjük, hogy volt nekünk. „- posztolta, a fekete-fehér fotón jóbarátja, alkotótársával, a friss Nobel-dijas, Krasznahorkai Lászlóval együtt látható.
Kapcsolódó cikk
Felújították Tarr Béla és Krasznahorkai klasszikusát, a Sátántangót
A 25. születésnapja alkalmából rendezett filmfesztiválra készülve a Cirko-Gejzír művészmozi minden hónapban meglepi vendégeit egy különleges eseménnyel.
Édesapja, id. Tarr Béla díszlettervezőként a Magyar Állami Operaházban dolgozott, édesanyja, Tarr Mari (született Huszt Mária; 1934–2023) pedig a Madách Színház elismert súgónője volt.
Tarr Béla amatőrként kezdett filmezéssel foglalkozni. 1977-től a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt rendezői szakon. 1981–1990 között a Mafilm rendezője, 1981-ben más rendezőkkel közösen megalapította a Társulás Stúdiót, amely négy évig működött. 1987-től működik együtt Krasznahorkai László regényíróval.
Filmjeit nagy sikerrel mutatták be többek között Franciaországban, Olaszországban, Izraelben, Kanadában és az Amerikai Egyesült Államokban. A művészt a Guardian című brit lap a világ legjobb filmrendezői listáján a 13. helyen említi, így a magyar rendező megelőzi Tarantinót, Altmant, Almodovárt és Spielberget is.
2007 májusában a Cannes-i fesztiválon Georges Simenon regénye alapján készült A londoni férfi című filmjével vett részt a hivatalos versenyprogramban. Szabó István Hanussen című filmjének 1988-as meghívása óta nem volt magyar játékfilm a fesztivál legfontosabb szekciójában. 2011-ben pedig az utolsó filmje, A torinói ló versenyzett és nyerte el az Ezüst Medve díjat a Nemzetközi Berlini Filmfesztiválon.
2022-től a Freeszfe Egyesület elnöke.
Kapcsolódó cikk
Sztárrendezők méltatják Tarr Béla rendezőt a Sátántangó új előzetesében
Susan Sontag állítólag évente egyszer megnézte a monumentális eposzt, amit világszerte a legfontosabb filmek között tartanak számon.
Tarr tizenévesen kezdett amatőr dokumentumfilmezéssel foglalkozni, még hajógyári munkásként 22 éves volt, mikor a stúdió pénzéből elkészítette első nagyjátékfilmjét, a „Családi tűzfészket”. Tarr eredetileg dokumentumfilmet akart csinálni egy kilakoltatott pesti családról, azonban a rendőrség nem engedte a helyszín közelébe. Ekkor döntötte el, hogy dokumentum-játékfilmet készít a témáról amatőr szereplőkkel, valós helyszíneken, improvizált dialógusokkal. Az amatőr költségvetésből, bármilyen fizetség nélkül hat nap alatt elkészített film egy csapásra ismertté tette a fiatal rendező nevét és a magyar dokumentarista film leghíresebb alkotásává vált.
Főiskolai éveit követően 1982-ben forgatta Tarr a még mindig dokumentarista stílusú, de immár profi színészeket felvonultató Panelkapcsolatot, amelyben Koltai Róbert és felesége Pogány Judit egy lakótelepen élő házaspár mindennapjait ábrázolták).
Az 1987-es Kárhozat jelentette azt az ugrást Tarr számára, mely meghatározta az elkövetkezendő két évtizedben készített filmjeit. Itt kezdődött az alkotói barátság Krasznahorkai László íróval, akinek novellájából, valamint az underground művész, Víg Mihály zenéjével készített film már egy átfogó stílust is elindított a magyar filmművészetben. A fekete-fehér, lepusztult tájon játszódó, lassú és nagyon hosszú (többször akár tíz perces) snittek, meghatározóvá váltak a rendező művészetében. Ezt követően jöttek létre meghatározó alkotásai, amelyeknek inspirációit, irodalmi alapjait a később Nobel-dijas iró művei adták. Utána még négy közös filmjük volt: a Sátántangó és a Werckmeister harmóniák Krasznahorkai-regényadaptációk, A londoni férfi Simenon-átdolgozás, A torinói ló – utolsó filmje, amelyet életműve lezárásaként készitett – a Kárhozathoz hasonlóan önálló szkriptből készült.
2017-ben A világ végezetéig címmel interaktív kiállítást rendezett Amszterdamban. A nyolc fejezetből álló vizuális utazás olyan címeket visel, mint a kerítés, a fa, ablakok, gyerekek, konyha, nyitányok, napfogyatkozás és Mohamed.
Noha könnyen kapcsolatba lehetne hozni a menekültek és Európa viszonyával, a kiállítás semmiképpen sem a migrációs kérdésről szól, hanem az emberi méltóságról. Az összeállításhoz alapvetően korábbi filmjeiből mazsoláz, de a kiállításra egy egészen új jelenetet, vagyis „rövidfilmet” is forgatott, rendezett Muhamed címmel. Tarr Béla szerint a kiállítás teljes eddigi életművét sűríti magába, foglalja össze. 2019-ben a Bécsi Ünnepi Hetek keretében mutatták be Tarr Béla kísérleti alkotását, új „nem-filmjét”, a Hiányzó embereket, amely a hajléktalanságról és a kirekesztettségről szól.
Kapcsolódó cikk
Krasznahorkai László bekerült az amerikai Nemzeti Könyvdíj szűkített listájára
A National Book Awardot a második legjelentősebb irodalmi elismerésként tartják számon a Pulitzer-díj után az Egyesült Államokban.
