A nu jazz duó évek óta a legmagasabb színvonalon népszerűsíti a műfajt. A hosszas külföldi és hazai koncert körútjuk után, végre el tudtuk őket csípni néhány kérdés erejéig. Debreceni koncertjük előtt kérdeztük többek között a hazai és nemzetközi párhuzamról, a Balcony TV megszűnéséről, s arról is, hogy márciustól már nem tagjai a Bin-Jip bandának.

ContextUs: Magyarországon 2016 novemberében, nemzetközileg pedig idén januártól is elérhető a Tell Her című legutóbbi nagylemezetek. Mi inspirálta ezt az anyagot?

Harcsa Veronika: Egyrészt a közös munka, hiszen ez már a második lemezünk Bálinttal, csak gitár-ének felállásban. Az első duóban készült lemezünk után úgy éreztük mind a ketten, hogy ebben még van kifejteni való, tehát tovább fejleszthetjük a zenei szókincsünket, és ebből egy jó lemezanyag jöhet ki. Másrészt konkrétan a dalszövegek, számok történetében általában személyes sztorik adják az inspirációt.

ContextUs: Az eddigi visszajelzések alapján, hol sikeresebb az album, itthon vagy külföldön?

Harcsa Veronika: Ezt elég nehéz megmondani, hiszen teljesen máshogy működik a magyar mint a nyugat európai piac, és a mi helyünk is teljesen máshol van mind a kettőben. Magyarországon abból a szempontból sikeres, hogy nagy nézőszámokkal, nagyon szép turnéval tudtuk bemutatni a lemezt, olyan csodálatos helyeken, mint a Kölcsey Központ. Itthon lemezkritika nem igazán létezik már, inkább csak rajongói visszajelzéseket kapunk.

Nyugat-Európában ez sokkal jellemzőbb és hála Istennek nagyon jó kritikákat írtak rólunk olyan magazinok is, amik jazzel foglalkoznak. Kint ennek a műfajnak az infrastruktúrája teljesen más. Például van jazz magazin, Magyarországon ez nagyon kicsiben vagy egyáltalán nem működik. Tehát ha külföldön egy ilyen portálon megjelenik rólunk egy pozitív írás, az sokkal nagyobb sikernek számít, mint itthon. 

Gyémánt Bálint: Azzal, hogy mi külföldre mentünk, szinte a nulláról kellett kezdenünk mindent. Nem igazán érdekel senkit például Németországban, hogy itthon milyen presztízsű helyeken játszottunk. A fogadtatás viszont szerintem csodálatos, elsősorban az emberek visszajelzése alapján, rengetegen akarnak a koncert után beszélgetni velünk, lemezt vásárolni, ami manapság megint csak egy óriási dolog.

Harcsa Veronika: Vannak konkrétumok is, például az egyik legnagyobb német rádióban a hét legjobb jazz lemeze volt az új anyagunk. De máshol tartunk külföldön mint itthon.

Fotó: Galántai János

ContextUs: A jazz itthon mint zenei műfaj nagyon kevés helyen érhető el. Ez a magyar kulturális helyzetet mutatja, vagy a jazz alapból is egy visszaszorultabb szeletnek bizonyul a zeneiparon belül?

Gyémánt Bálint: Mindenképpen rétegműfaj, de ez mindenhol így van. Tehát ha például Amerikát vesszük, ahonnan ez a kultúra fakad, ott nyilván ennek szélesebb bázisa van, de nagyobb népszerűségnek nem örvend. A jazznek nem most van a fénykora. Ennek ellenére szerintem nagyon szerencsések vagyunk, hiszen rengeteg ember van, aki érdeklődik spontán dolgok, olyan művészeti tevékenységek iránt, amiket nem kap meg a rádióból, vagy nem annyira közkedveltek a televízióban. Aki jazz-zenésznek áll, az az első perctől fogva tudja, hogy teljesen más popsztárnak lenni mint harminc évig gyakorolni a hangszerén, és a végén vagy meghallgatnak, vagy nem.

ContextUs: Kassák híres szállóigéje: „Rímes verset nem közlök.”. Abban a kontextusban, hogy a zene, dalszöveg megkívánja a rímek összecsengését, izgalmas és egyben érdekes, hogy mégis Kassák-verset dolgoztál fel. Miért őrá esett a választásod?

Harcsa Veronika: Nem lehetetlen azért rím nélkül sem. Tehát nem véletlen az sem, hogy Kassák műveit versnek hívjuk mégis, és nem azt mondjuk rájuk, hogy próza, hanem azt, hogy szabadvers. Valóban kihívás volt, mert talán az egyik legnehezebben megzenésíthető vagy legkevésbé evidensen megzenésíthető költők közé tartozik. Ugyanakkor olyan ereje és szellemisége van a mai napig, ami mellett nem tudtunk elmenni. Hál’ Istennek nem voltam ezzel egyedül, hiszen találtam olyan alkotótársakat, akikre szintén nagy hatással volt. Kihívás volt valóban, de olyan embernek tartom magam, aki szereti a megmérettetéseket.

ContextUs: A lemezen van egy szám, a Végre mégis csak jó, ami egy elég eklektikus módon kezdődik, konkrétan egy metálos dobszólóval. Honnan az ötlet?

Harcsa Veronika: A szövegből. Úgy folytatódik, hogy „Mégis csak jó lenne kifordítani magunkat. Ami eddig belül volt, forduljon kívülre és viszont”. A dalban ezt kíséreljük meg, kifordítani azt, ami belül van. Pándi Balázs remekbe szabott free metal szólója valóban nagyon jó megfogalmazása annak, hogy mi tud belül lapulni, amit az ember nem mutat ki. A vers erről szól: hogy egyszer mutassuk ki.

ContextUs: Nagyon népszerű volt a balcony tv-s koncertetek a Bin Jippel. Mit szóltok ahhoz, hogy három év után megszűnik ez a sorozat?

Gyémánt Bálit: Nagyon sajnáljuk, de ez nyilván majd teret ad más ilyen jellegű sorozatoknak. Érdekes, hogy mióta bejelentették, hogy a Balcony TV megszűnik, azóta két vagy három ilyen csapat is megkeresett minket. Egyelőre azt kértük tőlük, hogy térjünk vissza rá tavasszal, mert most egyéb dolgokkal foglalkozunk, de egyrészről ez egyfajta vérfrissítés is lehet, hiszen biztosan sokan gondolták úgy, hogy nincs értelme ezt csinálni, mert ott van a Balcony TV, ami mindenkit érdekel. Reméljük, hogy ez összességében pozitív dolgokat hoz a fiatalabb zeneszeretők körében, akiknek fontos e műfaj mellett a kép, és általában hozzátartozik az életükhöz, hogy streamelik a zenét.

ContextUs: Mi a helyzet a Bin-Jippel?

Harcsa Veronika: Egy koncertünk lesz még közösen, március 31-én az A38 hajón. Néhány hete jelentettük be, hogy én és Bálint kilépünk a zenekarból és nélkülünk megy tovább a Bin Jip. Tehát a zenekar nélkülünk is tovább működik – az alapító tag, Kaltenecker Zsolt és Lantos Zoltán hegedűművész lesznek az új törzstagok. Ezenfelül több vendégénekes lesz még, akiknek a kilétére hamarosan fény derül. Az alkotói életnek nagy nehézsége, hogy az ember változik, és hiába működött egy adott időszakban valami jól, néha fel kell ismerni, hogy az embernek olykor le kell tennie valamit, hogy másnak is lehessen helye az életben. Bálint és én is nagyon sok egyéb dologgal foglalkozunk a Bin-Jip mellett, és felelősségteljesen nem lehet akárhány projektet űzni. A Bin-Jippel töltött öt év egy nagyon izgalmas időszak volt, ugyanakkor vár még ránk sok más kaland is.

Gyémánt Bálint: Nyilván mindketten aktív dolgozó művészek vagyunk, nem annyira prózaian egyszerű a dolog, hogy mi azért nem folytatjuk a zenekarral, mert mi együtt duóban is játszunk. Itt inkább a művészi szándékok és igények, amik elvezetnek egy ilyen nehéz döntés meghozatalához. Én nagyon várom, biztosan fogok Bin Jip-koncertre menni közönségként. Tudom, hogy Andrew valamilyen izgalmas formát fog találni a formáció jövőjére nézve.

ContextUs: Meghívtak, Veronika egy baseli minioperába, amit a legendás, cseh Jiri Menzel rendezett. Ennek, milyen aktualitása van?

Harcsa Veronika: Novemberben és decemberben voltak előadások Svájcban. Nagyon szeretnénk elhozni a produkciót Magyarországra is, de erről egyelőre még semmi konkrétumot nem tudok mondani. Olyan szempontból van aktualitása, hogy ez egy huszadik századi dadaista opera, egy cseh klasszikus zeneszerző műve. És az biztos, hogy idén is, ettől az operától függetlenül is foglalkozunk majd klasszikus zenével. Elsősorban huszadik századi zeneszerzők műveivel.

ContextUs: Milyen volt találkozni Jiri Menzellel?

Harcsa Veronika: Fantasztikus, most 78 éves, és nem annyira friss, aktív már mint amilyennek mondják, hogy volt még hatvan évesen is. De ezzel együtt is sziporkázik. Hatalmas kreativitása és ötlet-tárháza van még mindig, illetve nagyon önkritikus is. Nem ragaszkodott az elképzeléseihez, kipróbáltunk nagyon sok mindent. Ami nem működött, azt elfelejtettük, helyette mondott öt másik tervet. Elképesztően leleményes elme és nagyon vicces is. Kemény munka volt vele együtt dolgozni. Gyakorlatilag reggeltől estig próbáltuk mind a zenei részeket, mind a színpadi elemeket, úgyhogy nagyon nagy feladat volt, de egyben igazán szórakoztató és hatalmas élmény is.

ContextUs: Mit üzennél egy kezdő jazzénekesnek, aki meg akarja állni a helyét ebben a viszontagságokkal teli műfajban?

Harcsa Veronika: Azt, hogy kösse fel a gatyáját (nevet). Nehéz tanácsot adni. Az biztos, hogy nagyon kell szeretni ezt a munkát, mert rengeteg élményt ad, ugyanakkor nehéz is hosszútávon. Nekem egyszer azt mondta az egyik tanárom, hogy nem lehet egyszerre a féket meg a gázt is nyomni. Ha gáz, akkor gáz, viszont akkor fullra.

Címlapfotó: Új Szó