Az eredeti törvényi kötelezettség és a költségvetési pótlás kényszere
A jegybankról szóló korábbi rendelkezések rendkívül egyértelműen fogalmaztak arra az esetre, ha a monetáris intézmény saját tőkéje egy bizonyos határ alá süllyedne. A jogszabályi előírások értelmében a központi költségvetésnek kötelessége lett volna öt éven keresztül, egyenlő részletekben százmilliárdos nagyságrendű összegekkel pótolni a hiányt.
Ez a mechanizmus elméletben garantálta volna a független intézmény pénzügyi stabilitását, ám a gyakorlatban azonnali és kivitelezhetetlen terhet rótt volna a már eleve nehéz helyzetben lévő államháztartásra. A költségvetési hiánycélok tartása mellett a tőkepótlás azonnali végrehajtása teljesen felborította volna a tervezett egyenleget.
A kormányzat számára így égető szükségessé vált egy olyan jogi manőver kidolgozása, amely elkerüli ezt a masszív, közvetlen kiadási kényszert. A kormányzat számára így égető szükségessé vált egy olyan törvénymódosítás. Ez a jogi manőver azért volt kulcsfontosságú, mert azonnal mentesítette a büdzsét.
