A csütörtök estém már-már hagyományos módon ismét a Rombusz Műhelyben indult – nem ritka eset, hogy ott is végződik, hiszen a szervezők események utáni „vendégszeretete” páratlan. Most a színház szekció került sorra, ami még mindig az Így dicsérjük Erószt rendezvénysorozat tematikája köré épült. Több különböző férfi-női viszonyba „kukkolhattunk” be Moliére kulcslyukán keresztül egy felolvasószínház keretében.
Moliére két ismertebb művéből, a Dandin György és a Tartuffe című drámából hoztak részletet a felolvasók, Szendrey Gitta és Gaál Dániel. Olyan részleteket hallhattunk tőlük, amelyek ránk nézve is aktuálisak lehetnek, illetve Moliére jellegzetes motívumaként most is külső szemmel, mintegy kulcslyukon keresztül „kukkolók” vehettünk részt a darabban.
A szövegrészletek után Szegedi Tamás, a Rombusz Műhely színházért felelős alapító tagja mondott néhány szót annak érdekében, hogy jobban megértsük az egyes részleteket.
A Dandin Györgyből elhangzó első részlet után, a nézőket megszólítva, kérdezgetve kezdte a magyarázatot. Bocaccio Dekameronjára és azon belül is az Okos nő és a bugyuta férj esetét elmesélő novelláról beszélgettünk. Abban a történetben ugyanis az okos nő, amikor férje váratlanul hazaér és már-már in-flagranti találja őt a szeretőjével, az asszony megdorgálja a bugyuta férjet, hogy még mindig nem takarította ki az eladásra váró, hatalmas korsót.
A férj magyarázkodva, de a felesége instrukcióit pontosan követve nekilát a korsót belülről sikálni, ezalatt a feleség ott folytatja a dolgot a szeretővel, ahol korábban abbahagyták… Nem kizárt, hogy Molière is olvasta ezeket novellákat.
Ezután újra a felolvasók következtek. Meghallgattuk Tartuffe Elmírával (Orgon feleségével) folytatott beszélgetését, melyben egyértelmű megfogalmazások hangzottak el a kettejük közötti intim kapcsolatról, melyet Tartuffe ügyesen, lépésről-lépésre felvázolt előttünk. A fülledt hangulatban, amikor már a lélegzetünket is visszatartottuk, abbamaradt a felolvasás és újabb információkat kaptunk a megértéshez. Kiderült, hogy mi tulajdonképpen Damis (Elmíra és Orgon fia) szerepében vagyunk, és az is világossá vált számunkra, hogy nem csak Tartuffe hajlik erre a titkos kalandozásra… A folyton imádkozó szent, azaz álszent Tartuffe, mintha Elmírában partnerére találna.
A következő részletben néhány jelenettel később jártunk, amikor Elmíra hívatta magához Tartuffe-t, szavaiban korábbi beszélgetésükre utalva, csaknem felajánlja magát a kezdetben kétkedő férfinak.
Hamar eljutnak a kritikus, visszafordíthatatlan pillanatig, amikor is felhevült férfit a szintén forróságtól zaklatottságig hajszolt nő egy pillanatra kiküldi a színről, hogy zárja be jól az ajtót és nézzen körül odakint nem akarja-e bárki meglepni őket.
Itt újra megállt a felolvasás, és az utolsó jelenet a felolvasó színészeknek is meglepetés volt. Szegedi Tamás olvasta Orgon szerepét, aki az előző jelenet alatt végig a színen volt, és személyesen győződhetett meg arról, hogy milyen is valójában az ő nagyra becsült barátja, akihez hozzá kényszerítette a lányát, akinek, hogy kedvezzen kitagadta az örökségéből tulajdon fiát, ráíratta a házát, és még a feleségének is megparancsolta, hogy minél több időt töltsenek kettesben. Tartuffe pedig nem sokat tiltakozott ennyi kegyet elfogadni.
Az egész előadás egy hálószoba lámpa félhomályos fényében zajlott, a nézők többször is megtapasztalták az éppen hallgatózó harmadik fél szerepét.
Ez a drámákban az a feszültséggel teli állapot, amikor a nézőknek több információja van az éppen látható helyzetről, mint maguknak a szereplőknek. Így voltuk kukkolók a Rombuszban, ezután pedig elkezdődtek a beszélgetések, és a jó hangulatú borozgatások mámoros estéje – így dicsértük Erószt, borral, szerelemmel!
