Hirdetés

Képzeljünk el egy jelenetet, hogy egy kávézóban üldögélünk egy rég nem látott barátunkkal, aki Németországban él! Mesél a hétköznapokról, arról, hogy ott sincs kolbászból a …. satöbbi-satöbbi, és egyszer csak  megoszt egy történetet az egyik ügyvéd barátjáról, akinek egy hihetetlen ügye van. Csak mesél és mesél szemléletesen, de épp csak olyan részletesen, hogy az még érdekfeszítő, és egyszer csak kibomlik egy rejtélyes krimi az egészből. Egyszerre megszűnik a kávézó zaja, onnantól Peter Brenner és Magdalena Becker története van. Ilyen volt számomra az az időszak, amíg a Szabadesést olvastam. Elfogytak a háttérzajok, összefolytak a napszakok, és csak a feltáratlan rejtély maradt.

A Szabadesés napjaink Heidelbergjében játszódik. Már a térábrázolás is tűpontos, érződik, hogy a szerzőnek nagyon is van kötődése a helyhez és az országhoz. Molnár T. Eszter több mint egy évtizedig Németországban élt családjával, ismeri a Neckar menti várost, ennek köszönhetően hitelesen tudta szereplőit és a történetet ebbe a környezetbe ültetni.

Így a könyv, helyenként szemléletes kalauz is egy másik társadalom kevésbé ismert rétegeinek megértéséhez.

A főhős, Peter Brenner a német elit mindennapjait éli, külsőségeiben jól menő ügyvéd, gazdag és befolyásos üzletember, férj és családapa (gyönyörű, rátarti és sznob felesége, Laura mellett). Magában viszont ódzkodva és kívülről szemléli elit társadalmi pozícióját, mint egy egyszerű középosztálybéli „jósrác”. Épp szép ívű karrierjének csúcsa felé tart a nagy múltú és híres Schwer és Társa ügyvédi irodánál, mindene megvan, a család mellett luxusautó, vagyon, szerető, mégsem boldog, és épp ebbe a belső nihilbe csap bele az első ránézésre, egy közepesen kínos ügy, a Becker-gyilkosság. És egyszeriben elkezdünk a könyvvel együtt lélegezni. Az egész regény egyes szám első személyben íródott, Peter Brenner figurájába költözhetünk be, az ő gondolatain keresztül és a vele történteken izgulhatjuk végig a fordulatokban gazdag, ugyanakkor kiegyensúlyozott lüktetésű cselekményt.

Molnár T. Eszter Szabadesés kötetének borítója

A krimi kerete a tragikus múltú Magdalena Becker orvos-biológus ügyére szorítkozik, aki a gyanú szerint elteszi láb alól befolyásos professzor férjét, Walter Beckert. Ez látszólag teljesen klasszikus fogás, majdnem minden valamire való krimi egy gyilkossággal indul, aztán annak feltárásával megoldásával, a rejtély felderítésével végződik.

A Szabadesés, szemben más krimikkel, úgy tudja folyamatosan fenntartani az olvasói figyelmet, hogy hajlamosak vagyunk folyamatosan megfeledkezni arról, hogy épp ezt a zsánert olvassuk.

És ez nagyon jó. A konkrét krimis konklúzióhoz jól felépített út vezet, életszerű dialógusokkal, nagyszerű térábrázolásokkal, szemléletes élethelyzetekkel és valós emberi problémákkal, történetekkel kikövezve. Molnár T. Eszter mindazt felhasználta ebben a regényében, amihez ért: civilben biológus, így a történet kulcsfontosságú helyszínét, a kórházat és a laborokat, az ott zajló munkafolyamatokat nagyon hitelesen tudta ábrázolni, akár azt is gondolhatnánk, a történet pont így meg is történt.

A karakterek felépítését is érdemes megemlíteni: egy idő után automatikusan kialakul az olvasóban az az érzés, hogy nagyon régóta és jól ismerjük a regény kulcsfiguráit, ellenszenvesek lesznek, majd aggódunk értük, közösséget vállalunk velük, egyszóval hatást gyakorolnak az érzelmeinkre. Így a cselekmény kibontakozásáig vezető úton egyszerűen a sajátunk lesz a történet, aminek hatására, sokkal jobban üt majd a vége. Ezen kívül az egyik legjobb írói húzás, hogy nem egyszerre borul ránk a végső fordulat és az összes hűha-élmény, hanem a szerző az első oldaltól az utolsóig tartja azt a feszes, kiegyensúlyozott lüktetést és nyelvi dinamikát, ami végül még magasabbra pozícionálja az alkotást.

Jót tesz a könyvnek, hogy nem lett agyonpolírozva és agyonidealizálva a német létezés, hanem olyannak mutatja, amilyen.

A folyton „bezzegelő” magyarnak is ismerősek, ezért jól esik belehelyezkedni ugyanazokba a belső vívódásokba, problémákba, amelyeken a keresztülmennek.

Még akkor is, ha az átlag magyar olvasó BKV-val, és nem Porschéval közlekedik. Épp ezért nagyon mai, nagyon közérthető, és „németsége” ellenére nagyon is a miénk.

A Szabadesésben a szerző semmit sem hagyott elnagyolva: semmi sem túlzás, nincsenek felesleges mondatok és körök, ugyanakkor mindent pontosan megmutat, éppen annyira, amennyire szükséges. A könyv letisztultsága talán Péczely Dóra szerkesztő és L. Varga Péter olvasószerkesztő szakértelmének is köszönhető. Egyébként valószínűleg azért nincs jelentős kortárs magyar krimiirodalom, mert nehéz a műfajban igazán jót és igényeset alkotni, illetve nem könnyű az írás folyamatában végig önfegyelmet gyakorolni. A Szabadesés viszont nagyszerű példa a sikeres bűnregényre, azok is tanulmányozhatják, akik krimiírásra vállalkoznának a későbbiekben.

Molnár T. Eszter: Szabadesés. PRAE.HU + Palimpszeszt, Budapest, 2017., 3500 Ft

Facebook Comments
Hirdetés