Kapcsolódó cikk
Amióta nem iszik és nem él káros szerekkel, érezhetően javult a kapcsolata a környezetével és a szeretteivel egyaránt. „Visszanyertem a gyerekeim, a feleségem bizalmát. Egyszer én már megcsináltam a tizenkét lépést, tehát végigmentem rajta, megvoltak a jóvátételeim is. Felkerestem, felhívtam azokat az embereket, akiket megbántottam. Volt, aki nem fogadta el… De nem tudok mit csinálni. Nekem annyi a dolgom, hogy odamegyek, és hogy azt mondjam, nagyon sajnálom ezt a dolgot” – tért ki a kapcsolatai rendezésére. A színész a rehabilitációs időszakot így élte meg: „Nem volt meg bennem sem a felismerés, sem a beismerés, sem a megadás. Tudtam, hogy baj van, hogy nem jó már. De hát ahhoz kellett a főnököm, a színházigazgató, aki elküldött, hogy ’nem kötünk veled szerződést, ha nem mégy el’, meg a feleségem. Azt mondta, hogy ‘jóban, rosszban – és ez most a rossz. Ezen átmegyünk, ezt meg kell oldani, de ha nem tudjuk megoldani, és az alkohol és a cuccok neked fontosabbak, mint a családod, akkor viszont nincs értelme együtt folytatni tovább ezt az utazást.’ Lesz*rtam, nyilván…” – vallotta be őszintén az Oltai Katától kapott ultimátumról, amit a story.hu vett észre.
Kapcsolódó cikk
„Persze megértettem belül, hogy gondoskodni akarnak, hogy nagyon szeretnek, de üvöltöztem. Kifelé én voltam az ‘élterápiás’, aki mindent megtesz, de nem értettem meg egyáltalán” – idézte fel a legnehezebb időszakait Zsolt és hozzátette, azt érezte, sehova nem jutott 47 évesen, nincs családja és ettől teljesen összetört. Egy hónapig tényleg mindenkit a pokolra kívántam, aki engem berakott a rehabra. Dögöljön meg a segítőktől elkezdve mindenki…” – árulta el. Időbe telt, mire rájött és belátta, hogy igazuk van, változtatnia kell az életén. „Hálát érzek, hogyha a segítőimre, az otthonvezetőre, a feleségemre, az igazgatómra gondolok… És ezeket el is mondtam nekik utána, hogy mennyire savaztam, sároztam őket, és hogy sajnálom nagyon” – kért bocsánatot a viselkedéséért.
Kapcsolódó cikk