A FÉLonline első kulturális portálok között van, akik kizárólag on-line térben igyekeztek/nek működni. Ma, azaz március 23-án kezdődik a jubileumi születésnapjuk, amelyet stílusosan minifesztivállal ünnepelnek meg. Braun Barna főszerkesztőt, aki a webzine alapítója is, kérdeztük többek között az indulásról, nehézségekről és a mától kapható FÉL10 antológiáról.
ContextUs: Idén a 10 éves születésnapotokat ünnepelitek. Hogyan emlékszel vissza a kezdetekre?
Amikor a második (vagy harmadik) számot hajtogattam hajnal kettőkor a konyhánkban, akkor elgondolkodtam, hogy lehet, hogy gitározni kellett volna inkább – ekkor 18 éves voltam. Később, amikor 2010-ben az utolsó lapot hordtam fel a kollégium udvaráról a szobánkba, majd 2012-ben az EFOTT-on a civil faluban kapartuk ki (a takarító személyzettől csórt lapáttal) azt, amit valaki hajnalban jól odakakilt a programsátrunkba… Szóval vannak sztorik a kezdetekről. De mindent összevéve, nem tűnt kínszenvedésnek az indulás: fel kellett nőni a feladathoz, sok mindent meg kellett tanulni – meg persze sok segítséget is kaptunk.
ContextUs: És az indulás kezdeteire?
Az azért volt vicces, mert tényleg nem tudtuk, hogy mit csinálunk. Úgy terjesztettük a lapot, mintha a kőtáblákat hoztuk volna el az emberiségnek – ilyen kis kamaszos hévvel adtuk el 100 forintokért a kis lapunkat. Írtó cukik lehettünk.
ContextUs: Az elsők közé sorolható a FÉLonline a már tudatosan online térbe helyezett magazinokat illetően – 2002-ben alakult a Litera. Minek hatására ismerted fel, hogy paradigmaváltás megy végbe?
Fontos tisztázni, hogy nem történt „paradigmaváltás”. Ez véleményem szerint nem a megfelelő szó arra a jelenségre, ami a kétezres évek második felében az kortárs magyar írásos kultúrában végbement. Ha megegyezünk abban, hogy alapvetően médiumok működésmódja határozza (és szervezi) meg a bármilyen kulturális javak (és gyakorlatok) létrejöttét… de nem, ez így sem jó, inkább így: ezekben vagy ezek által (legyen az kódex, sorozat gyártott könyv vagy wordpress blog, Facebook-profil) kristályosodik ki az, amit egy adott korban pl. (írásos) kultúrának (nem pedig irodalomnak) tekinthetünk. Vagyis nem az történt, ahogy a tíz évvel ezelőtti (egyébként tök megalapozatlan) kritikai olvasat tekintett ezekre a „gyanús” internetes oldalakra, hogy itt aztán most jól betörtek a fiatalok, és váltottak egy paradigmát, vagyis lapoztak egy jó nagyot az irodalomtörténeti könyvben. Pusztán annyi történt, hogy elkezdtek használni egy-egy (egyébként tök nem erre való dolgot) ingyenes blogmotort arra, hogy szabadon csinálják azt, amit csinálni szerettek volna. Az, hogy a FÉL 2010 óta csak online jelenik meg sokkal inkább köszönhető a fenti élménynek: hogy minek cígölni 100 kiló papírt, amikor pontosan ugyanazt, sokkal több ember olvashatja, sokkal olcsóbban a neten. Ebben nincs semmi patetikus, nincs semmi lázadás vagy paradigmaváltás. Én például
semmit nem tudtam arról, hogy volna egyáltalán a FÉL előtt olyan paradigma, amit váltani kellene
nem volt ebben semmi tudatosság.
ContextUs: Részben egyet értek veled, de nem mehetünk el szó nélkül, hogy egy éles mediális váltás történt Magyarországon az első, kizárólag on-line térben működő portál megjelenésével.
Pont ezt mondom én is, nem paradigma, hanem médiumváltás volt, és szerintem ez nem egyenlő.
ContextUs: Látod, “FÉLig” elbeszélünk egymás mellett.
Egy valami végetérni látszik, egy másik valami meg éppen belerázódik egy működésbe, de azon túl, hogy itt is meg ott is épp szövegek vannak, semmi közös nincs a két működésben, mert az egyik betűt nyomják, a másik betű meg nincs is, hanem mindengéle digitális interfészek illuzorikus játéka során nyilvánulnak meg – míg ami ezek mögött van az teljesen eltűnik, és hozzáférhetetlen.
ContextUs: Mi volt a legnehezebb feladat az indulásnál? Ma már jóval könnyebb elindítani egy online magazint, nem?
Számomra inkább csak furcsa volt azzal a kérdéssel szembesülni, hogy „hát, téged meg ki kért, hogy csinálj egy ilyen lapot” – és 10 éve lehetett kapni ilyen kérdéseket. Ma feltennél egy ilyen kérdést, hogy téged meg ki kért meg, hogy Youtube-csatornát indíts? Nem is értem. Persze, könnyű indítani egy online magazint, ami viszont nehéz az az, hogy folyamatosan, magas színvonalon, érdekes cikkekkel, stabil olvasóbázissal működjön – nekünk a 2010-es évek elején ez még jól ment, azóta tapasztalható némi visszaesés. Ennek oka az is lehet, hogy sok jó és specifikus konkurens lap indult el, mint pl. ez a Contextus.hu, biztosan hallottál már róla.
ContextUs: Leginkább irodalmi felolvasóestek lesznek holnaptól. Miért éppen az irodalmi területre helyeztétek a hangsúlyt?
Ez az a terület, ahol a FÉL még igazán jelen tud lenni. Ez az úgynevezett „hagyományos” profil, és azt gondolom, hogy ebben jók és bizonyos fokig egyedülállók vagyunk, ráadásul megjelenik végre egy antológiánk. Egyébként volt már egy online antológiánk öt éve, a Kiültetés, de azt a legutóbbi szervercrach megsemmisítette – na, igen, ez is benne van az online működésben. Nade, ez egy könyv lesz, ráadásul különleges, limitál pldányszámban, kézzel készült bibliofil kis tárgy. Egy emlék, amit mindenki odatehet a polcára és majd leveheti 20 év múlva, hogy könnybe lábadjon a szeme. Egyébként véleményem szerint valahol erre kereshető az egyre kilátástalanabb helyzetbe kerülő könyvkiadás jövője.
ContextUs: Tehát megjelenik, és kapható is lesz a FÉL10 antológia, amely az elmúlt 10 év szerzőinek közreműködésével jelenik meg. Gondolom, nem mindenkit válogattatok be.
Nem, dehogy, eddig közel 500 szerző írt a FÉLbe, ebből csak 200 költő. A hangsúly azon volt, hogy olyan anyag készüljön, ami minden szempontból reprezentálja az elmúlt 10 évet, és azt gondolom, Katona Ágota és Tinkó Máté – akik a szövegeket válogatták és gondozták – maximálisan jó munkát végeztek. A fókusz most is a pályakezdőkön van, akiknek jól jön egy ilyen megjelenés – és a pályakezdőkön nálunk nem feltétlen a huszonéves korosztályt kell érteni, ez is a FÉL sajátja egyébként.
ContextUs: Mik azok a tényezők, amelyekben nem érzitek magatokat erősnek, és változtatni fogtok a születésnap után?
Sokkal kevesebb kritika, beszámoló, kulturális ajánló jelenik meg mostanában. Ez azért van, mert a szerkesztőség minden tagja közelebb van már a 30-hoz, mint a 20-hoz, és hát vannak bizonyos egzisztenciális kérdések, amelyek előrébb valók, mint a FÉL, ami jelenleg nem egy professzió, hanem egy kedves, jó és költséges hobbi. Pont itt lenne az ideje feladni a lapot, de pont az internetes tartalmak működésmódjából következik, hogy nem lehet. Ha most lehúzzuk a rolót, akkor soha többet és sehol nem lesznek olvashatók azok a szövegek, amik nálunk megjelentek. Én 2010-ben dolgoztam olyan lappal, ami eltűnt a süllyesztőbe a cikkeimmel együtt, ezt én nem kívánom senkinek (főleg, hogy mindenki ingyen adta a munkáját).
Azt gondolom, hogy a becsület úgy kívánja, hogy tovább működjünk, és keressük a lehetőségeket
hogyan lehet a brand önellátó, mi legyen a következő dobás, ami még életben tartja ezt az egészet, nem válik “zombivá” az egész kezdeményezés. Úgy látom, hogy az idei évadban a havi estekkel, és ezzel a fesztivállal ez maximálisan teljesült. És ezen kívül is vannak új terveim a lappal.
ContextUs: Önkéntesen végzik a szerkesztők a munkát. Hogyan tudjátok koordinálni egymást és a cikkírókat?
Pár éve, amikor még az egyetem mellett szerkesztettük a lapot, még könnyebb volt erre időt, energiát áldozni, most viszont iszonyat lassan működik minden. De ez ilyen.
ContextUs: A Facebook-követőitek száma – a 10 éves viszonylatban – nem tűnik magasban. Mennyire fektettek hangsúlyt a marketingre?
Azt gondolom, hogy ezzel a kérdéssel akkor kellene foglalkoznunk, ha bármennyi pénz visszajönne abból, hogy a lap van – de mivel az estek bevételéből „él” a brand (enyhe túlzás, mert épphogy kevés ráfizetéssel működik jelenleg), inkább annak a marketingjére erősítek rá. Arra még van időm, és mivel házon belül, az RS9 Színházban van, tudom is, mit és mikor kell kommunikálni egy telt házért. A lap kommunikációja egy, de lehet, hogy több teljes embert kívánó jelentőségteljes feladat lenne, főleg ekkora piacon.
ContextUs: A születésnapot követően számíthatunk bármilyen stratégiai változásra a FÉLonline működésében?
Egy éve indítottunk egy mentorprogramot, sajnos éppen a fenti okok miatt, nem tudtuk úgy befejezni, ahogy akartuk volna. Viszont a kulturális újságíró (és bármilyen kreatív írói) szakma, na meg a FÉL is éhezi az utánpótlást. Az elkövetkező időben azzal szeretnék foglalkozni a lap kapcsán, hogy megszervezzek egy olyan képzés-szerűséget, amelyből olyan kollégák kerülnek ki, akik el tudnak helyezkedni lapoknál, és per vagy tovább tudják vinni a FÉL-t.
Fotók: Dancs Enikő Bianka
