1. Fiktív szerződések és túlárazott megbízások a BKV-nál
A budapesti tömegközlekedési vállalat körüli botrányok 2009 nyarán robbantak ki, amikor egymást követve kerültek nyilvánosságra a társaság által kifizetett meglepően magas végkielégítések és a gyanús tanácsadói szerződések. A sajtó egymás után tárta fel azokat a megállapodásokat, amelyeknél indokolatlanul magas összegeket fizettek ki érdemi munkát nem teljesítő szakértőknek, vagy éppen tízmilliós tételekért mértek fel olyan alapvető infrastruktúrákat, mint a cég nyomtatóparkja. A politikai felelősség gyorsan elért a fővárosi vezetésig, hiszen a BKV felügyeletét a szocialista főpolgármester-helyettes, Hagyó Miklós látta el.
A Központi Nyomozó Főügyészség vádirata szerint a vállalatnál egy szervezettségi alapon működő rendszer épült ki, amely a fiktív megbízási és tanácsadói szerződéseken keresztül csapolta meg a céges forrásokat. A nyomozó hatóságok eredetileg azzal gyanúsították meg a volt politikai vezetőt és vádlott-társait, hogy 2007 és 2008 között több mint 1.49 milliárd forintos vagyoni kárt okoztak a BKV-nak. A vád alapvetően arra épült, hogy az utasítások felülről, a városházi kabinetből érkeztek a cégvezetéshez, kikényszerítve a szükségtelen kifizetéseket.
A botrány kiterjedtsége miatt a politikai következmények sem váratnak sokat magukra a választásokhoz közeledve. Hagyó Miklós 2009 végén lemondott főpolgármester-helyettesi tisztségéről, majd 2010 elején a szocialista párt budapesti elnökségének kérésére átadta közgyűlési mandátumát és visszalépett az egyéni képviselő-jelöltségtől is. Az ügy ezen a ponton még a normál menetrend szerint haladó korrupciós nyomozásnak tűnt, ám hamarosan megszületett az a konkrét történet, amely az egész 2010-es kampányidőszakot meghatározta. A nyilvános felháborodást követően a rendőrségi eljárás felgyorsult, és a BKV akkori megbízott vezérigazgatója egy olyan interjút adott, amely egyetlen tárggyal tette felejthetetlenné a vádat.
