Ha szóba kerül az a kérdés, hogy tulajdonképpen mire jó az irodalom, a terápiás jelleg, a bennünk élő traumák feldolgozását is említik, mint lehetséges válasz. Ennek mentén sokféle program és foglalkozás indult az évek során, köztük hazánkban is. A NyitottKönyv alapítóival beszélgettünk.

Maga a biblioterápia a történetmesélés kialakulásának idejéig vezethető vissza, de mai modern értelembe vett irodalom vagy olvasásterápia ötlete 1815-ben merült fel, amikor Benjamin Rush philadelphiai orvos az olvasás gyógyító hatása mellett érvelt. A gondolat hamar táptalajra lelt, 1833-ban John Minson Galt már aktívan használta betegeinek kezelése során. A legnagyobb áttörést azonban 1939 jelentette, amikor Amerikai Könyvtárosok Szövetsége megalapította biblioterápiás bizottságát.

Ebben a tekintetben hazánk sem volt lemaradva, már 1950-ben megkezdték a könyvtárak kialakítását a különböző kórházakban és zártosztályokon, majd az egyéni terápiák alkalmazását. Az első csoportos terápia Bartos Éva nevéhez köthető. Azóta sokféle biblioterápia érhető el külföldön és Magyarországon egyaránt, ezzel egy alternatív kezelési módot ajánlva a pszichológiai problémákra.

Májusban lehetőségünk volt meglátogatni egy olyan programot, ahol a biblioterápia és a coaching találkozik egymással.

Ezzel úgy helyezi az irodalmi műveket új megközelítésbe, hogy közben a résztvevő saját személyiségét is körbejárja, felülvizsgálja, jobban megismeri.

Ez a NyitottKönyv, amit két testvér, Rudolf Panka és Rudolf Dániel hívott életre 2017-ben. A tréningprogram célja az érdeklődők különböző képességeit fejleszteni, segíteni nekik önmaguk megismerésében – mindezt irodalmi szövegek elemzésén vagy ahhoz kapcsolódódó feladatokon keresztül.

Májusban a konfliktuskezelés témáját jártuk körül. A háromórás alkalom első felében – ezt Panka moderálta – Lázár Ervin jól ismert történetét, a Négyszögletű Kerek Erdőt vettük górcső alá, abból is egy bizonyos epizódot: Vacskamati virágot kap születésnapjára, amit először lelkesen gondoz, aztán szép lassan elhanyagol. A részlet segítségével megvizsgáltuk a szereplők felelősségét, a konfliktuskezelés módját és annak további lehetséges kimeneteleit – mindezt saját benyomásunk vagy véleményünk mentén.

Így derült ki, hogy például Vacskamati virágja a Stockholm-szindróma jeleit mutatja, vagy megbocsátó természetével a tiszta szeretetet hivatott bemutatni.

A saját megfigyelések – még ha néha viccekbe csomagolva is – teret kaphattak, amivel eltávolodtunk a közoktatásból megismert irodalom órák közegétől és egy sokkal felszabadultabb környezetben tártuk fel Lázár Ervin könyvének egy lehetséges olvasatát. Az est folytatásában hasonlóan jártunk el más irodalmi műveknél is, mint Kosztolányi Dezső Esti Kornéljánál, Jostein Gaardner A történetárusánál, vagy Nick Hornby Focilázánál.

/ Fotó: Scheirich Zsófia

A művek elemzése után következett az úgynevezett elméleti rész, ahol Dani vezetésével a pszichológia és a coaching felől néztük meg, hogyan is kezeljük a konfliktusos helyzeteket. Először egy összefoglaló-előadás és hand-outok segítségével kaptunk némi alapot a témához.

Nagyvonalakban megismertük Friedrich Glassl kilenc kiéleződési fokozatát, a MONDD képletet és a Harvard-koncepciót. Később ezek segítségével elemeztük és vizsgáltuk meg saját szokásainkat, majd visszatértünk az első részben elemzett szövegekhez is. Ezzel az általunk tett korábbi megfigyelések, valamint az ismert, de nem tudatosan megnevezett konfliktus kezelési stratégiák egy szakmaibb szintre emelkedtek.

Kimondásra került, hogy Vacskamati virágja a konfliktuskerülés stratégiáját prezentálja. De a Fociláz narrátora is hasonló hibába esik, amikor minden baráti összejövetel helyett a foci meccset választja.

Egyszerre tanulságos és elgondolkodtató a NyitottKönyv, amely megmutatja, hogy egy másik tudomány (pszichológia) révén hogyan tárhatjuk fel egy szöveg új dimenzióit. Miközben egyfajta pluszként saját személyiségünkről is elgondolkodunk, esetleg újragondoljuk.

A NyitottKönyv május óta nem pihen, a Rudolf testvérek új formációban folytatják programjukat, amin először január 23-án vehetünk részt. Ennek kapcsán beszélgettünk az egyik szervezővel, Rudolf Pankával magáról a projektről, a tervekről és az új csoportról.

ContextUs: NyitottKönyv – miért ezt a nevet választottátok a programnak?

A NyitottKönyvet egy játékos elnevezésnek szántuk, ami több szinten is működik. Először is utal arra, hogy itt szövegekkel, irodalommal dolgozunk, minden esetben szó szerint kinyitunk egy vagy akár több könyvet is. Egy elvontabb síkon pedig azt fejezi ki, hogy az alkalmainkon a résztvevők kinyitják a saját életük, személyiségük könyvét is, ami egy kicsit jobban olvashatóvá válik a számukra. Megértenek valamit saját működési módjaikból, jobban rálátnak életük fontos területeire.

ContextUs: Miben különbözik a másik programtól, a Booktion!-től?

A Booktion!-t 2013-ban indítottam azzal az egyszerű céllal, hogy az olvasás alapvetően passzív és magányos folyamatát közösségi, aktív élménnyé tegyem. Olvasást népszerűsítő, közösségépítő, interaktív, játékos, vitára és együtt gondolkodásra ösztönző eseményt szerettem volna létrehozni.

A NyitottKönyv a Booktion! többéves tapasztalatain alapszik, ám az alkalmain kicsit háttérbe szorulnak maguk a szövegek, és előtérbe kerülnek azok a kérdések, problémák, melyekkel a résztvevők érkeznek hozzánk. A Booktion! eseményein legfeljebb hozadékosan jelennek meg az önismereti, fejlesztő, terápiás aspektusok.

A NyitottKönyv alkalmain viszont ezek deklarált célok. Ehhez a szakmai hátteret a Pécsi Tudományegyetemen végzett biblioterápia szakos tanulmányaim adják.

Mivel jelenleg még hallgató vagyok, nem pedig végzett szakember, ezért felkértem Danit, aki végzett és gyakorló coach-tréner, hogy támogassa meg az esemény szakmai alapjait tudásával, tapasztalataival.

/ Fotó: Juhász Virág

ContextUs: Miért éreztétek úgy, hogy szükség lenne egy ilyen jellegű kezdeményezésre?

Azt tapasztaltuk, hogy az emberekben rettentő nagy igény van arra, hogy dolgozzanak saját önismeretükön. Szerettünk volna létrehozni egyfórumot, közösséget, ahol őszintén beszélhetnek az őket foglalkoztató önismereti kérdésekről, és meg tudnak nyílni egy inspiráló, megértő, odaforduló közegben. Egy ilyen terepet akartunk létrehozni, ahol az irodalom egyfajta hívószó, mankó ehhez a folyamathoz. Emellett egy gyakorlati szemléletet is csempészünk az önismereti munkában, amit Dani coach-ként szerzett tapasztalati biztosítanak.

ContextUs: Miben gondoljátok a NyitottKönyvet másnak a hasonló biblioterápiáktól?

A Pécsi Tudományegyetem végzős biblioterapeuta hallgatójaként azt látom és tanulom, hogy a biblioterápiának rengeteg fajtája és formája létezik. A NyitottKönyv jelenlegi formáját Danival való együttműködésünk teszi különlegessé. Egy biblioteraputa hallgató és egy coach-tréner dolgozik együtt, mindketten a saját területükön megszerzett tapasztalataikat és megközelítésüket hozva, egy sajátos elegyet alkotva.

ContextUs: A NyitottKönyv tervezése során biztosan több lehetséges „forgatókönyvet”, azaz felépítési koncepciót is végigvettetek, mielőtt a jelenlegi (szövegelemzés, majd elméleti rész) mellett döntöttetek. Miért ezt tartottátok a legjobb megoldásnak?

Visszajelzések alapján is érezzük, hogy jól beválik ez a felépítés. Az első blokkot nem szövegelemzésnek nevezném, inkább önismereti munkának, amit a szövegek segítenek. Célunk, hogy először a résztvevők minden befolyásolástól mentesen gondolkodjanak el a felvetett kérdéseken, hogy ők hogyan viszonyulnak azokhoz. Majd miután a szövegek segítségével átdolgozták magukban ezeket a kérdéseket, kapnak egy összefoglaló, elméleti gyorstalpalót, amely tovább segíti őket abban, hogy tudatosítsák magukban a saját működési módjaikat.

Kihangsúlyoznám, hogy ebben is törekszünk a gyakorlati, interaktív megközelítésre, aktív résztvevőként számítva a csoporttagokra.

Emellett ebben a részben egészen konkrét eszközöket, módszereket is adunk a kezükbe a továbbiakhoz.

Nyilván egy délután alatt nem lehet megváltani a világot, de bízunk benne, hogy az alkalmak során elindul valami a csoporttagokban, amivel aztán tovább tudnak dolgozni önállóan.

ContextUs: Van valami a felépítésében, amin változtatni szeretnétek?

Rögtön januárban indulni fog egy másféle felépítésű eseményünk is, mely inkább követi majd a hagyományos biblioterápiás csoportok felépítésé. Egy gyakori rendszerességű, rövidebb időtartamú csoportról van szó. Ez tulajdonképpen az én végzős gyakorlati csoportom lesz, amit éppen ezért egyedül fogok vezetni. A jövőhöz pedig nyitottan és rugalmasan állunk, okulunk az eddigi tapasztalatokból, és igyekszünk az igényekhez alakítani az alkalmainkat.

ContextUs: Eddig három eseményt tartottatok. Milyen visszajelzéseket kaptatok ezekről?

Mindhárom esemény visszajelzése pozitív volt, a résztvevők elmondása alapján élvezték az alkalmakat. Arról számoltak be, hogy tényleg sikerült rálátniuk olyasmire saját magukkal kapcsolatban, ami azelőtt rejtve maradt előttük.

ContextUs: Általában hányan szoktak részt venni egy alkalmon?

Mivel még a kezdeményezés korai szakaszában járunk, így családias alkalmakat tartottunk eddig. De ez nem baj, mert az önismereti csoportok ideális létszáma egyébként is 8 fő körül mozog. Ennél több ember esetében már nagyon megoszlik a figyelem a résztvevők között. Nem is voltunk többen eddig. (mosolyog)

/ Fotó: Deim Balázs

ContextUs: Kipróbálnátok magatokat egy nagyobb, mondjuk 20-30 fős csoportos foglalkozáson is?

Bár léteznek giga méretű csoportok is, de ahogy említettem, az önismereti, terápiás csoportok ideális létszáma ennél jóval kisebb. Egy 20-30 fős alkalmat egészen máshogyan kellene felépíteni, nem feltétlenül lehetne eredményes önismereti munkát végezni ilyen nagy létszámban.

Mivel szeretünk új formákban és ötletekben gondolkodni, ezért biztosan kitalálnánk valamit, ha valaki egy ilyen kihívás elé állítana minket.

De ahhoz át kellene gondolni a struktúrát, illetve magának az alkalomnak a céljait is.

ContextUs: Mi alapján választotok témát, majd ahhoz szövegeket?

A témák az alapján forrják ki magukat, amiket mi is tapasztalunk magunk körül a mindennapi életben: mik azok a dolgok, amik nehézséget okoztak akár nekünk a korábbiakban, akár a környezetünkben élőknek. Egyszerűen megyünk a kereslet után. Olyan általános emberi kérdésköröket próbálunk megfogni, amikkel az élete során szinte mindenki találkozhat.

A januárban induló, heti rendszerességű csoportunk témája a testvérkapcsolatok (vagy hiányuk) problematikája lesz. Észrevettem, hogy önismereti körökben egyre többet foglalkozunk a párkapcsolatunkkal, a szülő-gyermek kapcsolatokkal, a felettes-beosztott dinamikákkal, és ez nagyon jó. Viszont a testvérkapcsolatokról valahogy mintha elfeledkeznénk, pedig a legtöbb esetben ezek a kapcsolatok azok, amik egy életen át elkísérnek, alakítanak minket. Én is izgatottan várom, hogy vajon mire jutunk ezzel kapcsolatban a leendő csoporttagjainkkal.

ContextUs: Melyik volt a legnépszerűbb?

A konfliktuskezeléssel foglalkozó alkalmat emelném ki, hiszen a Jelen Egyesülettel való közreműködésünkben ők külön kérték, hogy ezt az eseményt tartsuk meg nekik. Azt hiszem, ez egy olyan téma, ami soha nem fogja aktualitását veszteni, amíg az emberek kommunikálni fognak egymással.

ContextUs: Az alkalmakon milyen új észrevételekkel gazdagodtok a szövegek kapcsán?

Nekem nagyon érdekes volt látni, hogy az egyik alkalmon, egy kizárólag női csoportban micsoda indulatok születtek Szerb Antal hősével, Az Utas és holdvilág Mihály nevű főszereplőjével kapcsolatban, aki nem éppen a férjek gyöngye. Mintha ott és akkor szegénynek egymagában kellett volna elhordoznia az összes férfi összes bűnét. Egy férfi csoportban nyilván egészen máshogy alakult volna az a beszélgetés.

De általános tapasztalat, hogy a résztvevők mindig egyéni és egyenrangú olvasatokat hoznak be a művek kapcsán, olyasmiket is, amik nekünk eszünkbe sem jutottak volna.

Ezért is figyelünk rá, hogy ne mi „értelmezzük előre” a szövegeket, hiszen a mi olvasatunk is csak egy a sok közül.

Az a fontos, hogy a résztvevőkben mit indítanak el a művek. És ha ideálisan alakul a folyamat, akkor tulajdonképpen nem is a szövegekről beszélnek, hanem magukról. A szöveg csak egy mankó ehhez.

ContextUs: A jövőben milyen témákat terveztek a NyitottKönyvre vinni?

Ahogy már említettem, január második hetében indul egy új formában jelentkező csoportunk: ezt egyedül fogom tartani. Heti rendszerességgel fogunk találkozni, kedd esténként, és a testvérkapcsolatok kérdéskörét fogjuk boncolgatni. Új helyen, a No Kreditben kerül megrendezésre. Ez egy új kihívás lesz nekem is a csoport sűrűsége és témája miatt. Én már nagyon várom, és örömmel látom a jelentkezőket. Egyelőre erre koncentrálunk, a többit pedig majd meglátjuk.

ContextUs: Kortárs műveket is hoznátok a jövőben?

Eddig is jelentek meg kortárs művek az alkalmakon, bár igaz, inkább külföldiek. Az egyik alkalommal az irodalmi blokk egészéhez Ted Chiang egy novellája adta az alapot, illetve például Nick Hornbyt említhetem a konfliktuskezeléses alkalomról. Tehát abszolút nyitottak vagyunk a kortárs szövegekre, magyarok közül is korban nem túl távol esőket választottunk, és egy kis nagyvonalúsággal akár kortársaknak is nevezhetőek: Lázár Ervin, Szerb Antal. Jelenleg a magyar kortárs irodalmi paletta nagyon erős, és sok olyan szerző van, akiknek a szövegeivel jól lehet dolgozni ebben a közegben is. Nem lehetetlen, hogy rájuk is sor fog kerülni a következő alkalmakkor.

CV

A NyitottKönyv 2017 áprilisában indult el Rudolf “Panka” Annamária és Rudolf Dániel vezetésével. Előbbi az ELTE angol és magyar pedagógus és bölcsész szakon végzett, jelenleg a PTE biblioterapeuta hallgatója jelenleg. Utóbbi végzett és praktizáló coach-tréner.