Olivia Colman a kezdő színészekhez: „A munkátokat vegyétek komolyan, ne magatokat”

Az Oscar-díjas színésznő, Olivia Colman gyomra még ma is összeszorul, ha karrierje első éveire gondol.

A nehezen induló pályafutása szorongóvá tette

Olivia Colman az A kedvencben Anna királynő megformálásáért Oscar-díjat kapott, a Peep show című sorozat egyik húzónevének számított, most pedig az A koronában láthatjuk Erzsébet királynő szerepében. Ám kiemelkedő szakmai sikerei ellenére is folyamatosan önbizalomhiánnyal küzd, és még mindig attól tart, hogy egyszer csak nem kap több szerepet, írja a The Guardian.

Olivia Colman / Fotó: Robyn Beck/Afp/Getty Images

Nem mindenki pályája indul olyan könnyedén, mint Morfydd Clarké. A 46 éves színésznő több mint húsz éve végzett a Bristol Old Vic színiakadémián, de nem felejtette el, milyen keservesen indult karrierje, amikor senki sem hívta vissza.

„Több száz meghallgatáson vettem részt az első két évben. Azt sem mondták, hogy köszönjük, nem önre gondoltunk. Választ sem kaptam, és ez nagyon megviseli az embert” – mesélt Colman a londoni Mountview Színiakadémia rendezvényén az iskola színinövendékeinek. Azt is bevallotta, hogy úgy belé égett ez az érzés, hogy még mindig tart tőle – pedig kolléganője, Maureen Lipman szerint az idős színésznők tarthatnak a mellőzöttségtől.

II. Erzsébet megszemélyesítésének döntő része szerinte nem rajta, hanem a haján, a sminkjén és a jelmezein múlik. Hangsúlyozta, hogy számára sokkal nehezebb egy valós személyt eljátszani, mint egy kitalált figurát.

„Nem tudhatjuk, hogy milyen is valójában a négy fal között. Erre rá kellett játszanom egy kicsit. Bevallom, valahol örülök is, hogy majd továbbléphetek”

– nyilatkozta, hiszen az ötödik évadban már Imelda Stauton veszi át a királynő szerepét.

Tanácsok kezdő színészek számára

Azt tanácsolta a leendő színészeknek, hogy ne olvassanak el semmit, amit róluk írnak.

„Amikor elgyengülök, ránézek a Twitterre, de mindig megbánom, mert végül csak arra az egy negatív véleményre emlékszem” – vallotta be. Hozzátette, mennyire fontos, hogy a színészek jó viszonyt ápoljanak a stábbal.

„Van pár fantasztikus színész, akit azért nem foglalkoztatnak legközelebb, mert nem tud viselkedni. Mindannyian hallottunk már ilyen történeteket, és ezek elterjednek a szakmában. Tanuljátok meg a szövegeteket és a stábtagok nevét, legyetek pontosak, mert millió másik színész vár a helyetekre, akik még jobbak is nálatok. A munkátokat vegyétek komolyan, ne magatokat” – ajánlotta a színésznő. Fontosnak tartotta elmondani azt is, hogy a színészek ne mondjanak nemet egy feladatra akkor sem, ha kis szerep vagy már játszottak hasonlót.

„Mindig új embereket lehet megismerni, egy-egy új szerzőt, aki aztán később emlékezni fog ránk. Ne legyetek nagyképűek, válogatósak. A munka az munka. Ha eldönteném, hogy kizárólag filmezni akarok, akkor lehet, hogy nem menne” – állította. A díjaknak egy hétig lehet örülni, de aztán félre kell tenni, mintha meg sem történt volna.

A munkát folytatni kell, de a díjazotton kívül egy hét után már senki sem fog emlékezni rá, milyen elismerést kapott. Szóval, munkára fel

– szólt a színésznő intelme.