Külső felterjesztőre és egyezségre lenne szükség
Ahogy korábban beszámoltunk róla, az orosz külügyminisztérium megerősítette, hogy a jelenlegi szakaszban nincsenek eljárási korlátozások új jelöltek megjelenése előtt. Az orosz diplomácia álláspontja szerint azonban a washingtoni körökben megfogalmazott elképzelés kizárólag akkor juthatna el a formális döntéshozók asztalára, ha egy harmadik szereplő vállalja magára az előterjesztést. Alekszandr Alimov nyomatékosította, hogy a nagyhatalmi támogatás önmagában nem helyettesíti a kötelező diplomáciai eljárásokat.
Alimov nyilatkozatában kiemelte: „azoknak, akik e kezdeményezés mögött állnak, valószínűleg keresniük kell egy olyan államot, amely vállalja ezt a megtisztelő feladatot.” A felterjesztés kérdését bonyolítja a hazai politikai környezet radikális átalakulása is, hiszen a tavaszi választásokon megbukott a Fidesz, és a Magyar Péter vezette Tisza-kormány vette át az irányítást kétharmados többséggel.
Az új kabinet éles külpolitikai fordulatot hajtott végre, elítélte az orosz katonai agressziót, így nemzetközi elemzők szerint nem számolhatnak a hivatalos budapesti diplomácia támogatásával.
A nemzetközi színtéren ráadásul a kiválasztási szabályok is szigorú keretek közé szorítják a folyamatot. Az ENSZ Alapokmányának 97. cikke kimondja, hogy a főtitkárt a Közgyűlés nevezi ki a Biztonsági Tanács ajánlására, így mindkét szerv jóváhagyása nélkülözhetetlen, a BT-ben pedig az 5 állandó tag bármelyike vétójoggal élhet.
A jogi akadályok mellett azonban létezik egy másik, évtizedes hagyományokon nyugvó diplomáciai egyezmény is, amely alapjaiban kérdőjelezi meg egy kelet-közép-európai aspiráns esélyeit.
A diplomáciai egyezmény mögött álló erők súlyát jól mutatja, hogy Alekszandr Alimov orosz tisztségviselő nyilatkozata szerint már megvan a kijelölt térség, amely komoly kihívókat állít a pozícióért.
