Alkotói szolidaritás a hivatalos rendszeren kívül
A szakmai túlélés alternatív formáira jó példa Salamon András Random című játékfilmje, amely állami támogatás nélkül, az iskola tanárainak és diákjainak összefogásával készült el. A produkció bebizonyította, hogy a közösségi munka képes ellensúlyozni az intézményi háttér hiányát.
„A rendező szerint ez a film arra bizonyíték, hogy a filmes szakma méltatlan helyzete ellenére is léteznek és működnek filmszakmai közösségek. »Talán soha még olyan erősen a szakmai szolidaritást nem tapasztaltam, mint a Random forgatása során« – mondja a rendező” a HVG beszámolójában.
A hazai filmes támogatási rendszert jelenleg a mozgóképi kormánybiztosként eljáró Káel Csaba és a Nemzeti Filmintézet koordinálja. Emiatt a fiatal alkotók jelentős része független kezdeményezésekben vagy alternatív műhelyekben keresi az érvényesülést.
Gábor György megjegyezte, hogy a temetőben olyan személyiségek sírjai találhatók, mint a Pierre Bonaparte által lelőtt Victor Noir, akinek Jules Dalou készített bronz emlékművet, vagy a felkelők emlékét őrző Kommünárok Fala, de Oscar Wilde nyughelye sincs messze.
Keszei K. Zorka párizsi fényképe ennek a külső elvárásoktól mentes megfigyelői pozíciónak a terméke. A kép nem keresett teátrális beállítást, csupán a zöld padon ülő politikus valódi arányait mutatta meg a kripták között.
A felvételen jobbra is, balra is üres a pad, Orbán Viktor középen ül, csupán a két széle szabadult fel.
