Az ellenzéki realitás és a kötcsei stratégia korlátai
A tavaszi választások alapjaiban formálták át a magyar politikai berendezkedést: a Magyar Péter vezette Tisza Párt 141 mandátummal alakított kormányt, miközben a Fidesz–KDNP mindössze 52 fős frakcióval szorult az ellenzéki padsorokba. Orbán Viktor ezt követően a Fidesz székházába helyezte át irodáját, jelezve, hogy nem a visszavonulást választja, hanem a jobboldal szervezeti újjáépítését irányítja.
A volt kormányfő Kötcsén zárt körben egy hétlépéses ütemtervet vázolt fel, amely a belső szervezetek stabilizálásától a parlamenti többség fokozatos visszaszerzéséig terjedt. A stratégia gyakorlati megvalósítását azonban kezdettől fogva nehezítette, hogy az akkori kormánypárti többséggel szemben a szűk ellenzéki keretek alig hagytak teret a törvényhozási kezdeményezéseknek.
Bár a párt kommunikációja a nagykátai időközi önkormányzati választáson elért 71–29 arányú győzelmet a nagy visszatérés bizonyítékaként mutatta be, a valós politikai áttörés elmaradt, hiszen a Tisza Párt nem indított hivatalos jelöltet a voksoláson. Az ellenzéki térvesztést ráadásul egy volt minisztert érintő eljárás is tetézte, miközben Hankó Balázs ügye azonnali lépéskényszerbe hozta a pártvezetést.
