Orbán Viktor szerint egyáltalán nem ismerik a szakmát, akik bonyolult üzeneteket követelnek

A volt kormányfő kerek perec leszögezte, hogy a kifinomult politikai narratívát követelő kritikusok egész egyszerűen nem értik a tömegkommunikáció valódi természetét. Ennek ellenére végül kénytelen volt meghátrálni és elismerni, hogy az elemzőknek abban az egy dologban mégis igazuk van, hogy nem lehet minden társadalmi réteghez pontosan ugyanazon a nyelven és hangon beszélni egy kiélezett kampány során. Ez a felismerés egy roppant fájdalmas, de elkerülhetetlen lépés volt a politikai vereség mélyebb elemzésekor. A Fidesznek tehát saját bevallása szerint fenn kellett volna tartania azokat a különleges kommunikációs csatornákat, ahol a harsány plakátok mellett az árnyaltabb gondolkodású szavazókat is célzottan meg tudják szólítani a jövőképpel. A politikus egyértelműen hangsúlyozta, hogy kifejezetten ezeknek a kapcsolatoknak a durva elhanyagolása vezetett a végzetes elszigetelődéshez, és nem az utcákon sulykolt egyszerű üzenet tartalma volt a hibás. A kormánypárti gépezet túlzott magabiztossága végül kíméletlenül megbosszulta magát a szavazófülkék magányában.

A Professzorok Batthyány Köre és az értelmiségi holdudvar elhanyagolása megpecsételte a párt sorsát

Konkrét példaként említette a Professzorok Batthyány Körét, ahová az önkritika szerint sokkal gyakrabban kellett volna ellátogatniuk az elmúlt években, hogy részletesen megvitassák a világról alkotott képüket. Egy ilyen elmélyült párbeszéd esetén a tudós közeget a volt miniszterelnök szerint talán egyáltalán nem zavarta volna a kampány üzeneteinek végtelenül leegyszerűsített jellege a plakátokon. A szellemi bázis elhagyása azonban hihetetlen gyorsasággal kiüresítette a párt mögötti egykori társadalmi támogatottságot.

A magyarázkodás tökéletesen megmutatja azt a szellemi vákuumot, amely a rendszer utolsó éveiben teljesen körbevette a fideszes politikusokat a saját, elszigetelt buborékjukban. A lojalitás mindenáron való feltétlen kikényszerítése szép lassan elűzte a párt környékéről azokat az autonóm gondolkodókat, akik a válsághelyzetekben képesek lettek volna érdemi szellemi muníciót és kritikát szolgáltatni a vezetésnek. A bólogató káderekből álló szűk kör már képtelen volt pótolni ezt a hatalmas agyelszívást a kampány sorsdöntő finisében.

„...inkább az a kapcsolattartás, élő szövet, az ország jövőjéről gondolkodó magas minőségű emberekkel és csoportokkal, az hiányzott.” – írta kedd reggeli bejegyzésében a volt miniszterelnök.

Az utólagos önkritika azonban már aligha fordíthatja vissza a 2026-os tavaszi választások drámai eredményét a bukott vezetők számára. Az említett „élő szövet” elszakadása nem csupán egy elhibázott kampánystratégia végét jelentette a Fidesznek, hanem egyúttal egy olyan zárt és öncélú politikai korszak lezárulását is, amely a legvégén már teljesen képtelen volt valódi, kétirányú párbeszédet folytatni a társadalom jelentős részével. Az egyre fokozódó elszigeteltség így törvényszerűen vezetett a hatalom történelmi és végleges elvesztéséhez.