A két külön mozi és a belső törésvonalak

A belső viták egyik legfőbb forrása az volt, hogy a kormányzat hogyan reagáljon a mindennapi nehézségekre: Lázár János a valós ügyek nyílt felvállalását sürgette, míg a központi kommunikáció a korábbi üzenetekhez ragaszkodott. A szerző szerint a felek alapvetően másképp érzékelték a választói hangulatot a kibontakozó válságban.

Ahogy arról korábban beszámoltunk, az elemző szerint a belpolitikai erőviszonyok átrendeződésével a korábbi hatalmi centrum reaktív szerepbe kényszerült a kihívó oldalával szemben. Dull Szabolcs a kötetben kifejti: „A könyv alapállítása egyszerű: a Fidesz és a Tisza döntéshozói és szavazói nem ugyanazt a filmet nézték. A kampány két külön moziban pergett: ugyanazok az események, ugyanazok a szereplők, de teljesen más történet, más dramaturgia, más értelmezésekkel és ebből adódóan más döntésekkel.”

A Partizán szerkesztősége a könyvet úgy mutatta be, mint amely részletesen kitér arra, felmerült-e valójában a miniszterelnök-jelölt cseréje, vagy készült-e belső puccs az ellenoldalon. A kampány finiséhez érve Magyar Péter fellépése ugyanis korábban nem látott kihívások elé állította a teljes hazai mezőnyt.

A Tisza háttércsapatában Ruff Bálint befolyása hamar meghatározóvá vált, ám egy fontos döntésnél váratlan javaslattal állt elő.