Változó hatósági érvek és a sajtótermék besorolása

A Partizán beszámolója szerint György Bálint, az Országgyűlés sajtófőnöke kezdetben arra hivatkozott, hogy a stábnak nincs érvényes regisztrációja a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnál. A stáb erre haladéktalanul elküldte a hatósági igazolást a létező nyilvántartásba vételről.

A sajtóiroda álláspontja ekkor módosult: az új indoklás szerint a médium az adatbázisban nem minősül sajtóterméknek, és a hivatal állítása szerint „a Partizán oldalán megszűnt a politikai cikkek rendszeres közzététele”.

A szerkesztőség közleményében abszurdnak nevezte ezt a hivatkozást, felidézve a sajtófőnök érvelését: „Az új indoklás szerint a Partizán az NMHH oldalán nem „sajtótermékként” szerepel”. Hozzátették, hogy „az abszurditás határait súroló indoklások ezek, amik ráadásul eddig nem merültek fel”, miközben a parlament sajtóirodája harmincnapos határidőt jelölt meg az írásbeli részletezésre. Az Országgyűlési Hivatal eljárása azonban nem volt egyedi eset, a Balzac ügye jól mutatta, milyen adminisztratív korlátot jelent a médiaszolgáltatásként való nyilvántartás.