Ha az Anna and the Barbies zenekarra vagy Pásztor Anna énekesnőre gondolunk, a szabadság és a rock and roll juthat eszünkbe. De mit rejtenek a színfalak? Mikor jön az új lemez? Miért “szólt be” a Woodstock nekik? Pásztor Annával beszélgettünk.
ContextUs: Kizárólag mobilon adsz interjúkat – hogy ha nem épp tévés interjúról van szó. Most is éppen stúdióztok. Ennyire feszített a tempó, vagy mi ennek az oka?
Nem nagy titok, de van egy elég nagy családom: két baba, nagymama, apa meg én. Legfőképpen rájuk koncentrálok, hogyha nem zenélek. Az Anna and the Barbies bandával pedig ebben az évben tízszer annyi dolog hárul ránk, mint egy normál, alap felállású zenekar életében. Szimfonikus koncert, egy nagy színházi átirat, akusztikus koncertek, stúdiózás és persze a turnénk is zajlik – ezek nagy energiát igényelnek. És ugye idén vagyunk 15 évesek, ami rengeteg új meglepetéssel jár: új album, új vizuális megjelenés a fellépéseken, és még sorolhatnám.
De az Anna and the Barbies mellett két side-projektet is viszek: Hello Ugar! fesztivál és egy gasztro művészeti elképzelés, amit most kezdtem el megvalósítani.
Ha az ember készülődik egy interjúra, tulajdonképpen a fél napoddal jár: szépen felöltözöl, odaérsz, leülsz, megisztok egy kávét, interjú, hazaérsz. Az, hogy telefonon készíthetünk interjúkat a 21. században, hálás dolog.
ContextUs: A WMN-nek adott korábbi interjúdban azt mondtad a zaklatási ügyed kapcsán, olyan változás fog beállni, hogy “művészileg adj többet, ne pedig a testeddel”. Mit értettél “művészi” alatt?
Nem feltétlenül választanám így külön, hogy a művészettel vagy a testemmel adnék többet, mert elég furcsa asszociációt eredményezne. Nem nagyon lehet a testet kívül hagyni bármilyen művészetből. Muszáj ott lenni fizikailag.
Én inkább úgy választanám szét, hogy kicsikét cizelláltabbak lettek a külső megjelenési formáink: sokkal professzionálisabb, sokkal kevésbé ad hoc, mint, ami eddig volt. Eddig azért elég punk volt a vizualitásunk, az én megjelenésem, amely időszak fantasztikusan szabad és jó volt.
Viszont szerencsére a technikus kollégák és a szponzoraink jóvoltából magas szintre tudott emelkedni a zenekar vizuálisan is. Az, ahol most van az Anna and the Barbies mondanivalót, letisztultságot tekintve, a látványvilág és a technika gyönyörűen körül tudja fogni. Úgyhogy semmivel nem lettünk kevesebbek látványban sem, sőt!
Élvezem is ezt az időszakot! Már nem az van, hogy betörök a saját szekrényembe, és, ami rám ragad, abban megyek koncertre, vagy például festő pemzlivel maszatolom a fejemet egy másodperccel a színpadra menetel előtt. Emlékszem, hogy egyszer teljesen véletlen volt nálam egy fél liter művér, amit a fejemre öntöttem az egyik szám alatt. A basszusgitárosunk nem bírja a vér látványát, amit én nem tudtam. Ájulás széli állapotba került, és a mikrofon állványba kapaszkodott, miközben hófehér volt. Az az időszak is jó volt, az is egy bizonyos fajta feszültséget keltett bennem, a zenekaromban és a közönségben is.
ContextUs: Azért is szerencsésnek mondhatjátok magatokat, mert már 15 éve működik a zenekar, ahogy említetted is. A Sajnálom videóklip az első darabja az ünnepi 2019-es évnek. Már itt is érződik a letisztultság, a minimalizmusra törekvés.
A Sajnálom videóklipje ennek az egész változásnak a vizuális kivetülése. Arról szól, ami most történik velünk.
Egy olyan fajta szélsőségességek egymással való frigye, ami nagyon szépen összegzi és egyesíti az erőinket. A saját szétmorzsolódott énjeim erői is most szépen kézen fogják egymást, és egy vizuális esküvő keretében eggyé válnak.
Elfogadom saját magam alteregóinak létezését, és erővel megyünk előre. Ennek szimbóluma már ez a klip is.
ContextUs: Nem csupán anya, frontember és fesztiválszervező vagy, hanem rendező és kvázi már vágó is. Miért éreztél rá késztetést, hogy rendezői székben is kipróbáld magad? Miért éppen az Utópia album Sajnálom című dalán dolgoztál?
Zseniális rendezőkkel vagyunk körülvéve, de igazából egyik rendezőnek sem volt olyan jellegű koncepciója ehhez a kliphez, ami pontosan azt a területet érte volna, amiről még mi is csak nehezen tudtunk nyilatkozni – mi is csak éreztük. Ezt a klipet nem hiába nekem kellett megrendeznem, mert én tudtam pontosan, mit szeretnék vizuálisan megmutatni az embereknek. Ráadásul az Álmatlan filmünk rendezője, Porkoláb Norbert is feltette a kérdést nekem: mi lenne, ha én csinálnám.
Anna and the Barbies 15 – Sajnálom (Official Music Video)
Az idén jubiláló 15 éves Anna and the Barbies zenekar első dobása, a SAJNÁLOM videóklipje. Anna így nyilatkozik a dalról: “Most, hogy a civilizált én már nin…
Nem volt egyszerű, sőt! Nagyon közel kerültem mind a rendezésnél, mind a koncepció készítésnél, mind a vágásnál, hogy feladjam és kifussak a világból. Azonban nagyon-nagyon fontos volt nekünk, hogy ez elkészüljön. Belső késztetésnak köszönhetően így tartottam ki még az őrület közben is.
ContextUs: Számos díjat is bezsebeltetek az Álmatlannal – ha már említetted a filmet. Ingyen elérhetővé is tettétek online. Több kritika is megjelent róla, viszont kíváncsi lennék, hogy te a saját perspektívádból hogyan ítéled meg a fogadtatását?
Lehet, naiv vagyok, de zseniálisnak tartom a fogadtatást. Eleve az, hogy ez nem csak a mi polcunkon landolt, hanem az emberek hajlandóak voltak megnézni, ez már hihetetlen.
Emlékszem, amikor az egyik elég nagy plázában sétáltunk, és életnagyságban volt látható a plakát, emberek jegyet vettek a filmünkre, egy igazi, giga nagy moziban is, ahol hollywoodi produkciók voltak mellettünk: olyan volt, mint egy álom. Mint tudod, a határon túlon is megnézhető volt, olyan, mintha igaz se lenne az egész.
A rendező zseniálisan elkapta azt az állapotot, pontosan, amit látunk és érzünk a színpadon. Egyébként mi azt hittük, ez nem is vehető filmre, nem is visszajátszható. Azonban minden másodpercét elkapta annak a színpadi létnek, ami tényleg csak abból a szögből látható, ahol mi vagyunk a színpadon. Többször sírtam, amikor megnéztem a filmet, annyira gyönyörűséges lett. Büszke vagyok az egész stábra. Szóval hozzám csak a pozitív kritikák jutottak el. De ha vannak negatívak, azokat is nyugodtan küldjétek át, azokat is nagy szívesen elolvasom, abból csak tanulni tudunk!
Anna and the Barbies feat. Maszkura és a Tücsökraj – Utópia
A jövőre (2019) 15 éves zenekar sok különlegességgel ünnepel, többek közt 5 olyan régi AATB dalt is napvilágra hoznak, amelyben valamelyik zenészbarátjukkal …
ContextUs: Most 15 éves a zenekar. Tegyük fel, amikor majd 20-25-30 évesek lesztek, lesz affinitásotok, hogy ezt a tök jó dolgot újból meglovagoljátok?
Ebben az évben egy picit kisebb kaliberű, de visszatekintő, retrospektív dokumentumfilmet tervezek a rajongókkal, a körülöttünk lévő emberkékkel és a zenekarral. De ez inkább nosztalgiázás lesz. De két év múlva, 2021-ben lehet, dokumentumfilm formájában kerül az emberek elé. Erről még nem is nagyon merek nyilatkozni, mert kicsit nagyot álmodtam.
ContextUs: Ugyan azt említetted, erről keveset lehet elmondani, de miben lehetne más az Álmatlantól vagy ettől a retrospektív visszatekintéstől?
Az Álmatlan dokumentumi elemekkel operált, de simán lehet, hogy forgatnánk akár egy fikciót is. Korábban próbálkoztunk hasonlóval a Krónikás filmecskénk esetében.
Annak pilot adását le is forgattuk. Abban például fikciós hős lettem volna, majdhogynem rajzfilm karakter. Az, hogy ebből tényleg beteljesült álom legyen, nagy költségvetés szükséges.
De el tudom képzelni, hogy nagyon lelkes emberek segítségével megvalósítsunk egy vérbeli mozis filmet is.
ContextUs: Visszatérve kicsit a Sajnálom videókliphez, s ehhez a letisztult forma-vizuálhoz! Valóban nem lelhető fel nagyon a régi Anna, amely a vérbeli rock’n’roll érzést idézi meg. Ám a Facebook-oldalon végigböngészve láttam, megosztottál egy fotót, amin az áll: “a rock’n’roll zenekar székek és kottatartó nélkül játszik, hogy semmi se akadályozza őket az őrjöngésben.” Hogyan definiálnád ezt a zenekar vonatkozásában?
Amikor megszülettek a babák, akkor is vittük koncertekre őket. Mondogattam mindenkinek, hogy a rock’n’roll nem egy tánc, nem is csak zene, hanem életforma: hathetes kisbabákat vinni a fellépésedre, amíg tombolsz a színpadon, majd visszamenni a backstage-be szopiztatni. Olyan életstílus és szabadság ez, ami mindennemű írott és íratlan szabály ellen megy. Azt gondolom, a szabadság és az igazság mentén létezik a rock’n’roll és a nyersesség.
Az Anna and the Barbies megpróbál teljesen őszintén, tisztán és nyersen szórakoztatni, a szó legjobb értelmében, embereket, művészeti ágak összefonódásával. Ez tulajdonképpen a mi rock’n’rollunk.
ContextUs: Láttam, hogy elvonultatok néhány napra, hogy az új szerzeményeken dolgozzatok. Ezek már az új albumhoz köthetőek?
Persze, most az új albumon dolgozunk. Abszolút azért jöttünk el, hogy kipróbáljuk, milyen, amikor a nagy zenekarok elvonulnak. Nekik hónapjaik vannak, és csak azzal foglalkoznak, hogy albumot írjanak. Kíváncsiak voltunk, mi is tudjuk-e ezt. Jó érzés, hogy nem kell rohanni sehová.
ContextUs: Mit lehet tudni róla, a koncepciójáról?
Mindig megpróbáljuk azt csinálni, ami legjobban izgat minket, és arról írni, ami legjobban foglalkoztat. Tesszük ezt a lehető legjobb tudásunk és legnagyobb őszinteségünk teljes elánjával.
Egymillió féle albumot írtunk már – hiphop, nyers rock, mindenféle elektronikus-eklektikus –, műfajban kipróbáltuk magunkat.
Egyébként örömmel realiztáltuk, hogy az előző lemezünk, az Utópia egészen egységes lett, elfogadtak minket mint eklektikus zenekart. De nem hibáztatom őket, mert volt olyan év, amikor spanyol, angol és magyar nyelvű dal is hallható volt egy albumon. Sőt, volt, amikor egy számon belül és stilisztikailag sem lehetett volna behatárolni minket, legfeljebb tíz különböző kategóriával.
ContextUs: Új dobossal vágtok a jubilemumi évnek Balassi Ádám személyében. Ő mennyire tud az eklektikusságban szerepet vállalni, akár megerősíteni?
Ádám az utánunk lévő generáció tagja, és örülünk is a vérfrissítésnek: új lendületet és világnézetet hozott magával. Ráadásul multitasker: dalszerző, zeneszerző, dobos, énekes és gitáros is egyben. Megemlíteném a billentyűsünket, Vághy Tamást is, aki már MüPát is töltött meg a Piano Set nevű projektjével.
Az öcsémmel, Sámuellel pedig közösen írjuk a dalokat, úgyhogy ez a zenei eklektikum a zenekaron belül is nagyon jó erőket szokott hozni. És ráadásul nagyon jókat zenélünk együtt, hihetetlen szintet lépett előre a banda. Leginkább tulajdonképpen zeneiségben. Úgyhogy ez egy borzasztóan izgalmas folyamat, amiben vagyunk, meglátjuk, hogy milyen lesz az új album.
ContextUs: Nem reagáltál viszont arra, hogy mit lehet tudni az új korongról.
Igaz. (nevet) Most egyelőre kilenc számot hoztunk el az elvonulásunkra, amik kivétel nélkül mind a testvérem számai. Még félkész állapotban vannak, sőt sajnos még egyikhez sem írtunk szöveget (nevet). Ez rám vár. Nekem is van talonban jó néhány dalötlet, de ezeket a következő etapban fogjuk zenekarira formálni. Sőt, Kardos-Horváth János (Kaukázus frontembere – a szerk.) haveromtól elkunyiztam egy új számát. Annyira megtetszett nekem, hogy éppen most raktuk össze Anna and the Barbies-osra.
PREMIER: Pásztor Anna rendezőként is kipróbálta magát a Sajnálom klipben
Az Anna and the Barbies a 15. jubileumi évükben rengeteg meglepetést és újdonságot mutat majd az extrém szélsőségekről is ismert csapat. Legyen szó rikító tollakról, gázálarcról és agancsos latexcuccról, minden különleges öltözéket láttunk már Anna and the Barbies-koncerten.
ContextUs: Volt a Sajnálom videóklip, várható egy retrospektív filmecske és az újabb nagylemez. Mi lesz még az ünnepi évben?
Az új lemezen 5 régi AATB-s szám lesz hallható, de a jelenlegi zenei világba öltöztetjük őket. Az Ünnepélyesen fogadomot a Brains, az Utópia című számunkat a Maszkura és a Tücsökraj dolgozta fel. Lábas Viki (a Margaret Island frontembere – a szerk.) is csatlakozik az Érzem dalunk közreműködésében. Ezek mellett hallható majd még egy, de az legyen meglepetés! (mosolyog) De egyébként én nagyon szeretném a Nyuszikát úgynevezett rap all stars-ra újraírni. Szóval igen, ezek mellé jönnek majd az új dalok. Összesen 15 lesz található rajta, mert annyi évesek vagyunk.
ContextUs: Térjünk át a Hello Ugarra! Korábban nem ez volt a fesztivál neve. Miért változtattátok meg a 7. alkalomra?
Jelezte maga az eredeti Woodstock, hogy stop, az a mi nevünk. Beszóltak, hogy semmilyen formában nem adják oda a jogokat, még akkor sem, hogyha fonetikusan írjuk le.
https://www.youtube.com/watch?v=bFhvisYnC1g
Irigy lett a Woodstock ránk, úgyhogy mondtuk, hogy oké, bocs. Az új név, a Hello Ugar! szerintem bájos, és külföldieknek és magyaroknak szintén érthető.
ContextUs: Hogyan találhattak rátok?
Szerintem olykor magukra keresek, így találhattak ránk.
ContextUs: Az új név mellett már mikrofalvakra is bukkanhatunk a fesztiválon, ahol társművészetek (irodalom, színház) települnek ki. Mi implikálta, hogy kiszélesítsétek a palettát?
Ahogyan említettem fentebb, a művészetek egymásra gyakorolt hatása nagyon fontos, ez engem nagyon inspirál. Szeretném a Hello Ugar!-on is megteremteni azt a közös metszetet, aminek következtében nem csak zenére, hanem irodalomra, színházra és táncra is kikapcsolódhatnak az emberek. Ezen mikrofalvakban műhelymunkák folynak majd, ahová bárki benézhet. Talán az ottani tanárok miatt valaki később felveszi a saját egyetemén azt a művészeti ágat. Az ember jobb emberré válik, ha valamilyen művészeti területnek adja magát.
Már több mint 250-en haltak bele a szelfizésbe / ContexxtUs
A Sky News a tanulmányt összefoglaló cikke szerint 2011-ben három, 2012-ben két, 2014-ben már 13, 2015-ben 50, 2016-ban és 2017-ben pedig már 98, illetve 93 dokumentált szelfihez köthető haláleset volt. Az okok között vezető helyen a vízbefulladás volt, de a közlekedési eszközök okozta halál (többnyire robogó vonat előtti szelfizés) és a magasból való lezuhanás is elég gyakori.
ContextUs: Nagyon megragadt a leírásban a No Selfie zóna.
Semmi más nincs mögötte, mint amit szeretnénk az emberektől: húzzák be egy pillanatra a kéziféket, hogy meglásák a gyönyörű szabadságot. Kicsit az Echart Tolle-i Most hatalma elkapja őket. Ha valaki le meri adni a telefonját akár csak pár órára, osztunk “ölelés kuponokat”, amiket be lehet gyűjteni zenekaroktól.
Kicsit arra szeretnénk ösztönözni az embereket, hogy éljék meg a pillanatot. Nézd, a “milyen jó volt” dokumentálással, a szelfikkel épp lemaradunk az életről. Élj magadnak, ne az Instagram-profilodnak!
Inkább nézzük a többi zenekart, igyunk meg egy sört, egy fröccsöt és menjünk el hamburgerezni! Ahelyett, hogy úgy csinálnánk, boldogok vagyunk, miért ne legyünk tényleg boldogok a pillanatnak élve?
CV
Az Anna and the Barbies 2004 őszén alakult meg Pászor Anna és Pásztor Sámuel által. Hat lemezen vannak túl, legutóbbi, az Utópia 2017-ben jelent meg. Több díjjal ismerték el a munkájukat; 2009-ben Az év felfedezettje kategóriában Fonogram-díjat, az Arany Nyíl rockzenei díjkiosztón pedig Az év felfedezettje és Az év énekesnője kategóriában nyertek. Két évvel később, 2001-ben ismét Fonogram-jelöltek voltak a Gyáva forradalmár dalukért (Az év hazai modern poprock album).
