Élő zene és imádság kísérte az utolsó órákat

Kelly Bush Novak szóvivő és a hozzátartozók részletesen beszámoltak arról, milyen szellemi és érzelmi környezetben telt a színész búcsúja. A beszámolók szerint az elmúlás óráit nem a kétségbeesés, hanem a szeretet és a hála határozta meg.

„Családja és barátai szeretetteljes ölelésében töltötte utolsó idejét, élő zene, imádság, könnyek, nevetés és olyan mély érzelmek közepette, amelyeket csak ő tudott kiváltani belőlünk, miután egy egész életen át odaadóan fordult mindannyiunk felé. Örökre megőrizzük emlékezetünkben arcának békés nyugalmát és elmélyült derűjét, amely örök emlékeztetőül szolgál páratlan méltóságára” – közölte a család.

A közlemény szavai hűen tükrözték azt a szoros köteléket, amely a színészt a feleségéhez és szűk baráti köréhez fűzte. A zene jelenléte különösen fontos volt a végső órákban, megnyugvást adva a küzdelmes pillanatokban.

A művész környezete szerint Stewart mindvégig megőrizte veleszületett eleganciáját, amely a képernyőn és a magánéletben egyaránt jellemezte őt. A derű és a nyugalom emléke az, amit szerettei a leginkább meg kívánnak őrizni az utókor számára.

Ez a méltóságteljes attitűd jellemezte azt a hatalmas szakmai utat is, amelyet Mirfieldből indulva járt be a globális hírnévig.

A Royal Shakespeare Company archívumából induló karrier felidézése mellett a gyászhír világossá tette, mit jelentett számára Jean-Luc Picard ikonikus alakja.