A celebvilágban a múlandóság gondolata általában kimerül a ránctalanító kezelésekben és az újabb reality-szerződésekben, ám a Peller testvérek egészen új szintre emelték az önkifejezést és a halhatatlanság iránti vágyat. A Lélekközösség csatornáján futó beszélgetés során a hírnév, a szakmai elismertség és az utókor emlékezete került terítékre, amikor Peller Mariann arról faggatta színésznőként ismertté vált testvérét, hogy mennyire tartja fontosnak a neve fennmaradását a földi léte lezárulta után. A válasz nemcsak a műsorvezetőt, de a nézőket is sokkolta, a színpadi díva ugyanis gátlások nélkül rántotta le a leplet a monumentális ambícióiról.
A színésznő nyers őszinteséggel vallotta be, hogy retteg a feledéstől, és a leghatározottabban elvárja, hogy a távozása után se merüljön feledésbe a személye: „Én sajnos szeretném. Én erre vágyom. Annyira kár lenne értem. Emlékezzenek rám, mert szerintem annyira jófej vagyok”. Mariann a stúdió kanapéján a nevetéstől majdnem lefordulva fogadta a kijelentést, ám az igazi meglepetés csak ezután következett.
Önirónia a kanapén és Peller Anna mauzóleumot szeretne a könyvekkel
Amikor felmerült a kérdés, hogy vajon beérné-e egy szerény sírhellyel, vagy valódi mauzóleumot képzel el magának az utókor számára, a színésznő habozás nélkül, erőteljes bólogatással erősítette meg a nagyszabású tervet. Bevallása szerint az elmúlt években annyi személyiségfejlődésen ment keresztül, hogy tíz évvel ezelőtt még biztosan nem merte volna ilyen kendőzetlenül felvállalni a kamerák előtt a monumentális emlékmű iránti vonzalmát. Bár igyekezett tompítani a kijelentés élét azzal, hogy mondandója jelentős része poén és önirónia, azt nem tagadta, hogy rendkívül jól esne nekik egy efféle panteon.
A családi emlékmű terve ráadásul pillanatok alatt közös vállalkozássá nőtte ki magát a stúdióban.
Miután Peller Mariann elárulta saját titkos vágyát, miszerint arra vágyik, hogy az emberek egyszer majd felismerjék, milyen mély igazságok rejlenek a könyveiben, a színésznő azonnal áttervezte a sírboltot: a mauzóleum nemcsak az ő színészi nagyságát hirdeti majd, hanem a testvére irodalmi műveit is kiállítják a belső terekben, így az építmény kettőjük közös zarándokhelyévé válik.
Félelem a feledéstől és a színművészet elismerése
A bizarr eszmecsere mögött azonban valós emberi és szakmai vívódás húzódik meg. A színésznő kifejtette, hogy a színművészeti pálya lényege éppen a maradandóság keresése: „Annyira vágyik az ember arra, hogy jelentőségteljes legyen. Azért is, hogy színész lettem, szeretném, hogy jó színésznek tartsanak majd. Ez fontos nekem”. Bár a konkrét temetési ceremónia részleteibe már nem kívánt mélyebben belemenni, a hírnév megőrzésének kényszere világosan kirajzolódott a mondataiból.
A hazai színházi és televíziós életben szokatlanul nyers vallomás azonnal vitát robbantott ki a rajongók körében arról, hogy hol húzódik a határ az egészséges önirónia és a nárcisztikus önünneplés között – számolt be a testvérpár rendhagyó eszmecseréjéről a Bors.
A népszerű testvérpár őszi színházi premierjei és könyvbemutatói előtt a rajongók alighanem még alaposabban figyelik majd, milyen újabb rendhagyó és provokatív gondolatokkal jelentkeznek a közösségi médiában futó műsoraikban.
