Péntek Orsolya képzőművész, író egy nagyívű kötetben mutatja be a magyar fotográfia történetét 1840-től 1989-ig, írja a Fidelio. A kiadvány hiánypótlónak számít a szerkesztő szerint, hiszen „sok könyvet kiadtak már a szakintézmények, viszont ezek mind egy-egy életművet vagy egy-egy konkrét fotótörténeti szakaszt dolgoznak fel, ilyen összefoglaló típusú mű eddig még nem született.”
Robert Capa, André Kertész, Brassai és Munkácsi Márton nevei valószínűleg mindannyiunk számára ismertek. Híres, sőt világhíres magyar, illetve magyar származású fotósok voltak. Hatással voltak nem csak kortársaikra, de a későbbi generációkat is inspirálták. Rodney Smith például nagy tisztelettel emlékezett meg Kertészről a legnagyobb fotóművészek között említve őt, akinek „a kompozicionális érzéke kifogástalan volt.”
Rajtuk kívül és előttük is volt fotóművészet Magyarországon, de erről általában kevesebb szó esik.
Péntek Orsolya a magyar fotózás gazdag örökségét egészen 1840-től, az első dagerrotípia elkészültétől kezdődően mutatja be.
Megismerhetjük a korabeli portréfotósokat, a királyok szolgálatában alkotó magyar fényképészeket és a nyugatosok fényképészeit is.
A már említett művészeken kívül megismerhetjük Moholy-Nagy László, Kepes György, Lucien Hervé, Besnyő Éva vagy Ergy Landau munkásságát. A széles körben kevéssé ismert alkotók is helyet kapnak a kötetben. Csodálhatjuk Pécsi József, Máté Olga, Székely Aladár, Angelo, Escher Károly vagy Kinszki Imre fotóit.
A Látóhatár Kiadó által közreadott kötetben az utolsó bemutatott korszak a neoavantgárd. Az életművek feldolgozása 1989-ig tart.
„Újdonság a kötetben a női fotográfusok életművének a beemelése, amely a nagyközönség előtt szinte ismeretlen téma” – mondja Péntek Orsolya.
A képes album 344 oldalon át 301 fotóval hív egy csodálatos utazásra a magyar fotográfia történetébe. A kötethez kép- és névjegyzék is készült, segítve az eligazodást.
