Tudta, hogy meg fogja megtenni
A színésznő Kadarkai Endre műsorában, a Szavakon túlban mesélte el, hogy nehéz gyermekkora után felnőttként sem volt könnyebb számára az élet, rengeteget gondolt az öngyilkosságra, szemlézte a Blikk.
Pogány Judit elondása szerint amikor még gyermekkorában Budapestre költöztek, egy harmadik emeleti lakásban laktak, ahol folyton csak arra gondolt, hogy hogyan tudna kiugrani az ablakon.
Később, felnőttként csodálatos házassága volt Koltai Róberttel, és közös gyermekük is született. Pogányt azonban ekkor is gyötörték a szörnyű gondolatok. “Megvolt a gyerek, ott szuszogott a kiságyban. És én még mindig azon gondolkoztam, hogy melyik az a zsinór, ami a legjobban csúszik” – mesélte, majd hozzátette, hogy gyermekét is magával akarta vinni, egy selyemzsinórra gondolt, hogy egy percig se szenvedjen.
Akasztásra gondoltam
– mondta őszintén.
Nem volt elégedett önmagával Pogány Judit
A Kadarkaival folytatott beszélgetés első részét a Contextus is szemlézte, amelyben megírtuk: soha nem volt elégedett önmagával, és nagyon sokat szorongott.
Kapcsolódó cikk
Kiderült, mi lett volna Mácsai Pál, Pogány Judit vagy Csuja Imre, ha nem színész
Mindannyiunk Csokija, Csuja Imre teremőr lett volna, ha nem színész.
“Egész életemben volt bennem egy, részben zárkózottság, részben szorongás. Sok mindenre alkalmatlannak véltem magam, elsősorban alkati adottságok miatt. Tehát ránézésre, első blikkre. Ránéz az ember egy másikra, és rögtön felméri, hogy miről lehet szó. Ebből a szempontból egy szürke verébnek éreztem magam. Mert az is voltam!” – mondta.
A színésznő egész gyerekkorában úgy érezte, hogy nem úgy néz ki, ahogy kellene, nem tudta úgy előadni magát a külső jegyekkel, ami az embereknek tetszik állítása szerint. “Mindig esendőbb és rosszabb küllemű voltam annál, mint ami nekem elfogadott lett volna” – zárta gondolatmenetét Pogány Judit.
Kapcsolódó cikk
Pogány Judit: 30 év demokrácia után nem gondoltam, hogy megint a Kádár-korszakban érzem magam
Bálint András is arról beszélt, hogy kezdenek visszaköszönni a ’70-es évek, a “központi ellenőrzés és a cenzúra”.
