A gyufatészta mint laktató dunai kalóriapótlás (1971)

A dunai halászlét évszázadokon át frissen gyúrt tésztával ették teljes értékű főételként, míg a városi menüben gyakran csak egy több fogásos vacsora első eleme. A köret szerepe a nehéz fizikai igénybevételből fakadt.

Erdei Ferenc a Néprajzi ínyesmesterségben a közép-dunai halászlé elengedhetetlen kellékeként írja le a metélt tésztát. A szerző kiemelte, hogy a tészta nélkül a Duna mentén elképzelhetetlennek tartották az igazi, teljes ebédet.

A bajai halászlé mellé tálalt gyufatészta a nehéz fizikai munkát végzők kalóriaszükségletét elégítette ki egyetlen tál étellel. A sűrű lé és a bőséges tészta együtt biztosította, hogy a halászok órákon át bírják a fagyos vízi munkát.

Ezzel szemben a modern városi karácsonyi asztalon a halászlé tészta nélkül, pékáruval kísért előfogássá szelídült a rántott ponty és a bejgli előtt. A tehetős polgári menüsorban már nem volt szükség a tészta által nyújtott többletkalóriákra.

A bajaiak máig hűségesen őrzik a tésztás tradíciót, ám az országos karácsonyi gyakorlatban a tészta nélküli változat vált általánossá. A laktató egytálétel így tagozódott be a kifinomultabb, többlépcsős ünnepi étkezések sorába.

Egy 1871-es szakácskönyvben az összes hozzávaló egyszerre került a tűzre, és a fogás alig negyven perc alatt készült el, fakanál érintése nélkül.